Varga Gyula: A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 52. Debrecen, 1993)

A táplálkozás növényi eredetű alapanyagai

Saláta (Kismarjában régen sajáta). Kertben termesztett, elsősorban baromfi eledel, de - főleg öntve - nem túlságosan gyakori emberi táplálék is lehetet. Az igényesebb fejes saláta csak a XX. század derekától kezdett elterjedni. Tök. Legelterjedtebb a köztesnövényként termesztett zöld disznótök, melyet még zsenge korában használtak étel készítésére, különben állati takarmány. Újában a kertben termesztenek spárgatököt, s ezt főzik. Sok helyen ismerik az ún. „istengyalulta tököt", mely forró vízben gyalulás nélkül is vékony csíkokra bomlik. Régen ismert téli csemege a fehér héjú, sárga bélü bécsitök, vagy sütőtök. (Hajdúnánáson dinke, Hajdúböszörményben Unka). A sütőtök akkor jó, haparázs, ha a héja olyan kemény, hogy az ember körme nem megy bele. A levágott szelet a vízben elsüllyed. A sült tököt a debreceni piacon a kofák így ajánlották: „Parázs, ídes, vastag, szíles, Kóstojja meg, milyen ídes" 1 A töknek a magját szárítva csemegének ették, vagy olajat préseltek belőle. Sáfrány. A XX. század elejéig vidékünkön igen népszerű, elsősorban a húslevest színező fűszernövény volt. A »jodete sáfrányt" kertekben termesztették. Híres sáfránytermelő falu volt Derecske. Kapor. Kertekben félvad formában nő, ezért termesztésével külön nem foglalkoztak, csak kapáláskor vigyáztak rá, hogy néhány tő mindig megmaradjon. Nyáron zöld levelét, télen megszárított szárát, és mozsárban megtört magját használták különböző ételek ízesítésére. Torma. Régebben vad állapotban tenyészett a kertek alatt, de legtöbben a kertbe is beültettek néhány tövet, ami ott minden gondozás nélkül szaporodott: mindig volt annyi gyökerük, ami a házhoz kellett. A XX. század első felében Nagylétán és a környező falukban kifejlődött a szakszerű tormatermesztés. Itt már nagyobb mennyiségben piacra, sőt exportra is termelnek nemes tormát. Komló. Régen a kenyérkelesztő pár elkészítéséhez kellett a komlóvirág, néhányan sörfőzéshez használták. Ezért legtöbb falusi kertben a kerítések mellett ott tenyészett a komló, jórészt elvadult állapotban, de mindig termett annyi, amire szükség volt. Egyéb fűszernövény. Idősebb adatközlők visszaemlékeznek még, hogy a XIX. század végén használtak, illetve termesztettek majoránnát, ánizst, gyömbért, tárkonyt, rozmaringot, bazsalikomot, borsfűt. Ezek több része színes virág, így főleg a virágos kertekben volt a helyük.