Gazda László szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 51. Debrecen, 1992)

Petrovszki Ildikó: Zoborvidéki női viselet a Déri Múzeumban

Petrovszki Ildikó ZOBORVIDÉKI NŐI VISELET A DÉRI MÚZEUMBAN A Kárpát-medence népművészetét bemutató Déri György-féle néprajzi gyűjtemény újabb terület, a zoborvidéki magyarság női viseletét reprezentáló együttesekkel gazdagodott.

1 Zoborvidék vagy Zoboralja névvel a szlovákiai Nyitra várostól É-ra és K-re fekvő, ma is túlnyomórészt magyar lakosságú, bár erősen szlovákosodó falvakat illetik, melyek nagyjából a Zobor hegy oldalában húzódnak meg. A Zoborvidékhez tartozó falvak száma állandóan változó, részben a peremfalvak lemorzsolódása, részben a helybéliek bizonytalan megítélése miatt.

2 Jelenleg 12—13 falut tekinthetünk ide tartozónak, melyek közül már jó néhányat egymással vagy Nyitrával kapcsoltak össze. (1. ábra) E honfoglalás óta folyamatosan magyar lakosságú települések a XVIII. században, a nyelvhatár délebbre tolódása folytán szórványhelyzetbe kerültek, szlovák falvaktól körülvéve viszonylagos elzártságban éltek. Kultúrájuk alaprétege azonban nagyobb táji keretekbe, a Kárpátok és a Kisalföld közötti vegyes lakosságú átmeneti tájba kapcsolja őket. Az alig tagolt, nagycsaládrendszerben élő paraszti társadalom — a kis határú települések megengedte keretek között — önellátásra törekvő mezőgazdasági tevékenységből élt, mely falvak közötti specializációval egészült ki. Távolabbi kapcsolataik, bizonyos kultúrhatások egyaránt mutatnak a palóc vidékek, a Kisalföld fejlettebb kulturális területe, de a környező szlovák, ill. a távolabbi magyar falvak felé. E nagyobb kereten belül a zoborvidéki néprajzi csoport elsődleges összetartó ereje a magyar anyanyelvhez kötődő magyarságtudat, az endogámia, a katolikus vallás, külső megjelenésben pedig az alapvetően egységes viselet.

3 Az összetartozást nem befolyásolja, hogy a vidék földrajzilag nem egységes. A falvak többsége erdős völgyekben, kisebb része a Nyitra folyó síksági területén fekszik. E környezeti tényező több kisebb falucsoport kialakulásában játszott közre.

4 A kívülről érkező hatások következtében a belső falucsoportok viselete jól felismerhető apróbb módosításokat mutat, első1 Ezúton is köszönetet mondunk két lelkes néprajzi gyűjtőnknek, Bátoriné Gém Eszternek és Molnár Tiborné Horváth Magdolnának, akik jóvoltából e nagyszámú és értékes tárgyegyüttes birtokába jutott a Déri Múzeum 1988 őszén. Gyűjtésüket pályamunkákkal is kiegészítették, melyek segítséget nyújtottak ezen közlemény elkészítésében. Bátoriné Gém Eszter—Molnár Tiborné: A gerencséri nő élete. DMNA 2347/89. és uő: Gerencséri lakodalom 1948. XI. 13. DMNA 2361/90. 2 A múlt század végén a vidékhez tartozó magyar település volt Gimes-Kosztolány, Felsőelefánt, Lajosfalu is. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Nyitra vármegye. (Budapest, 1898.) 174. Az elszlovákosodás az államhatároktól független folyamatként már a XIX. század elején is észlelhető volt, Szalakúszt például a beköltöző uradalmi cselédek szlovákosították el. Morvay Judit: Az etnikai csoport fogalmának kérdéséhez a Nyitra környéki magyar falvak vizsgálata alapján. In : Néprajzi csoportok kutatási módszerei. Előmunkálatok a Magyarság Néprajzához 7. (Szerk.: Paládi-Kovács Attila, Bp. 1980) 149-165, 158. 3. Morvay Judit átfogó igényű, monografikus kutatásai adtak komplexebb képet a terület népkultúrájáról, társadalmi-gazdasági kapcsolatrendszeréről. Morvay i. m. 4 A három-négy falut összefogó kisebb exogám csoportok kialakulásában döntő szerepe volt az egyházas községek körzethatárainak. Morvay i. m. 158.