Gazda László szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 51. Debrecen, 1992)
V. Szathmári Ibolya: A debreceni párta
12. ábra. Dobozi Sára pártadíszítménye rajzán megfigyelhető az aranylemezbe foglalt tűzzománc boglár felépítése is tárás során előkerült hatodik boglárról is olvashatunk, mely Dobozi Sára koponyájáról csúszott le. Valószínűleg a homlokot díszítette, a leltári leírás alapján annyiban különbözött a többi boglártól, hogy ennek közepében fehér gyöngy található. A 3,2534 g súlyú, kék és zöld zománccal díszített aranyboglár készítője — a boglár hátulján olvasható „B-I" mesterjegy alapján — idősb Békési István debreceni ötvösmester lehetett, 35 akiről Zoltai Lajos megállapította, hogy valószínűleg Kassáról származik, de az 1700-as évek elején, azaz 1707-ben már bizonyítottan Debrecenben dolgozik önálló mesterként egészen haláláig, 1762-ig. 36 Leltárkönyvi feljegyzésekből tudjuk, hogy a Dobozi temetőben fellelt párták között voltak kevésbé értékes díszítményekkel ékesítettek is, ahol a boglárokat üveggyöngyök, sötétveres és piros gránátok alkották. Ezek között a párták között és az ún. „zománc befogadására való, aranyozott ezüst rekeszekből álló boglárok" között értékben mintegy átmenetet jelent a díszítményeken a skófiumos hímzés és az apró üveggyöngyök együttes jelenléte. A pártaabroncs díszeként említették továbbá az aranypaszományt, volt, ahol az apró szemű gyöngyökkel kirakott pártát aranyozott lemezkékkel és csipkével szegték. A párták tartozékaként aranyos csipkék, selyemkelmék és szalagok is előkerültek. A csipke mintegy hálóként a párta tetején a fejtetőt borította be, gyakran a párta szélét is szegte. A különböző szalagok: „stilizált virág és emlős állat alakját ábrázoló aranyszőttes", az „ülő állatalakokat, virágokat ábrázoló, aranyhímzésű szalagok" és a virágos mintás selyemkelmék a párta lelógó szalagdíszei vagy a pártát bélelő anyagok lehettek. A szakirodalomban található adalékok alapján a csak gyönggyel díszített párták nyomait 35 Zoltai i. m. 73. és 19. 36 „I. vagy idősb Békési István 1707—1710 körül polgárjogot nyert. Mindjárt azután meg is nősült, elvevén Bartha István leányát, Erzsébetet, aki unokája volt Bartha Boldizsár egykori szenátor- és főbírónak, Debrecen város első történetírójának. Békési 1712-ben Csapóban vásárolt házat, amai 28. szám alatt 155 frt-ért, de azt 1719-ben eladta. Ettől fogva Piacban, a 34. sz. háznál lakik, amely feleségének ősi öröksége. A közbizalomnak Békési István is élvezője. 1723 végén beválasztották az electa jurata communitásba és e tisztét mind holtáig, 1762 január 17-ig megtartotta. Öregségében felhagyott a mesterségével. Már az 1752. évi kimutatásban — amely első a város levéltárának e nembeli gyűjteményében — nincs meg a neve" — Zoltai i. m. 19.
