Gazda László szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 51. Debrecen, 1992)

V. Szathmári Ibolya: A debreceni párta

Az öt párta közül a legnagyobb értéket a Dobozi Sára tulajdonaként ismertté vált ///. 1923.6.a leltári számú párta képviseli (11a kép). Személyhez kötődése a párta egy meglehető­sen pontos datálását teszi lehetővé. A XVII—XVIII. század fordulóján fiatalon elhunyt Dobozi Sára pártái a XVII. század végéről származnak. Zoltai Lajos Dobozi Sára pártájáról a követke­zőket írta: 31 A Dobozi temetőből felszínre került párták között legszebb, legértékesebb ez... Kétujjnyi széles fejkorona, temérdek gyöngyszemből fűzve, öt zománcos aranyboglárral éke­sítve. Hasonló zománcos aranyboglárok láthatók az ötvösség remekei című könyv mindkét kö­tetében. Ritka szép pártánkat Dobozi Sára hajadon leány koponyájára tapadtan őrzi a Déri Múzeum 32 (1 ÍZ) kép). Dobozi II. István kuruc korabeli főbírónk házteleknek kiosztott családi temetkezőhelyén találtam. Hozzátartozik még egy hatodik aranyboglár, mely a leány homlo­kán csillogott. Kék-zöld zománcos, középen öregszemű igazgyöngy. Belül 2 a. 33 jelzésű mester­jegy. Aligha debreceni származású. Inkább Kassára illik. Ilyenek lehettek azok a párták is, ame­lyek egyik-másik régi debreceni leltárban nagy értékként említtetnek. Például ifj. Váradi Szabó Mihály hagyatékához (1716) 300frtra becsült gyöngyöspárta; vagya Váradi Bárányi József né után 1785-ben maradt „jóféle gyöngyből rakott tenyérnyi széles párta, benne öt jóféle arany­boglár, annyi jóféle gyémánttal". A Dobozi Sára-féle párta 34 11 motívumos díszítményének szerkesztési elve azonos a töb­bi gyöngydíszes pártáéval, két különböző elem váltakozik benne. Eltérés abban mutatkozik, ami egyben a Dobozi Sára-féle párta értékét jelentős mértékben meg is növeli, hogy csupán az egyik motívum épül fel apró igazgyöngyökből — a boglár nélküli tulipános motívum. A díszít­mény másik motívuma egy felnagyított boglár, azaz nem történt más, minthogy a boglárdísz nagyságában és elhelyezésében is „előlépett" a díszítmény egyik fő alkotóelemévé. Ezáltal az a helyzet állt elő, hogy a pártadíszítmény történetiségében egy korábbi (boglár nélküli gyöngyös motívum) és egy későbbi (kifejlett boglármotívum) állapotot képviselő motívuma került egy­más mellé. A boglármotívum nagysága teljesen azonos a gyöngydíszes tulipán nagyságával, szélessége azonban annak csupán fele, váltakozásuk a díszítmény sajátos ritmusát adja. Ezt a ritmust támasztja alá a vakító fehéren csillogó egyszínű igazgyöngyök és a remekművű, színes boglárok — a kék különböző árnyalatát és a zöld színt felsorakoztató tűzzománcok aranyfogla­latban, közepükön rubinkővel — ritmikus váltakozása. A rendkívül kecses, kissé elnyújtott for­májú tulipánok igazgyöngy levarrásai a többi párta díszítőtechnikáját követik. A tulipán maga úgy van megformálva, hogy egyes ágai — különösen a középső — ugyancsak tulipán alakban végződnek. Az egész tulipánt kívülről és a középső szára körül szabályosan sorakozó fémszál spirálrugóra rögzített, ún. „rezgő gyöngyök" keretezik, melyek a díszítményt alkotó igazgyön­gyöknél nagyobb méretűek, fémrugók rögzítik azokat. A boglár háromtagú, aranylemezkébe foglalt tűzzománc díszítményből áll ( 12. ábra). Az egymás tetejére illeszkedő díszítmények fel­felé haladva csökkenő nagyságúak. A díszítmények mintái szervesen egymáshoz illeszkedve és egymást kiegészítve épülnek fel, tetejüket rózsa alakú aranyfoglalatban rubinkő zárja le. Az egyenként 6-7 g súlyú boglárok közvetlenül a párta selyembársony bevonatú abroncsára kerül­tek rá. Aládúcolás nyomait nem találjuk, amit tulajdonképpen az egymásra épülő, réteges bog­lárdísz szükségtelenné is tesz. Eltérő a többi párta díszítményétől az is, hogy ezen a pártán nincs keretdísz, azaz gyöngysor- és fémszállevarrások. A fejtetőt viszont „arannyal átszőtt monszelin és itt-ott gyöngyökkel kirakott arany csipke fátyol borítja". A tarkón lelógó pártaszalagra, ami a pártát összekötő zsinórokat is takarta, a koponyáról készült felvétel alapján csupán következ­tetni tudunk: fémszállal átszőtt alapanyagú és arany csipkedíszű lehetett. Ezt a lelógó szalagot a lányok egy ágba befont, leengedett hajához is hozzákötötték. Zoltai Lajos feljegyzésében a fel­31 Zoltai i. m. 73, 84. 32 Megjegyzés: a koponyára tapadtan csak rövid ideig őrizte a múzeum. 33 azaz „BI" — mesterjegy 34 Megjegyzés .III. 1923.6.a lsz. párta méretei: H: 44 cm, Sz (motívumok): 3,3 cm

Next

/
Oldalképek
Tartalom