Gazda László szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 51. Debrecen, 1992)

V. Szathmári Ibolya: A debreceni párta

Az öt párta közül a legnagyobb értéket a Dobozi Sára tulajdonaként ismertté vált ///. 1923.6.a leltári számú párta képviseli (11a kép). Személyhez kötődése a párta egy meglehetősen pontos datálását teszi lehetővé. A XVII—XVIII. század fordulóján fiatalon elhunyt Dobozi Sára pártái a XVII. század végéről származnak. Zoltai Lajos Dobozi Sára pártájáról a következőket írta:

31 A Dobozi temetőből felszínre került párták között legszebb, legértékesebb ez... Kétujjnyi széles fejkorona, temérdek gyöngyszemből fűzve, öt zománcos aranyboglárral ékesítve. Hasonló zománcos aranyboglárok láthatók az ötvösség remekei című könyv mindkét kötetében. Ritka szép pártánkat Dobozi Sára hajadon leány koponyájára tapadtan őrzi a Déri Múzeum

32 (1 ÍZ) kép). Dobozi II. István kuruc korabeli főbírónk házteleknek kiosztott családi temetkezőhelyén találtam. Hozzátartozik még egy hatodik aranyboglár, mely a leány homlokán csillogott. Kék-zöld zománcos, középen öregszemű igazgyöngy. Belül 2 a.

33 jelzésű mesterjegy. Aligha debreceni származású. Inkább Kassára illik. Ilyenek lehettek azok a párták is, amelyek egyik-másik régi debreceni leltárban nagy értékként említtetnek. Például ifj. Váradi Szabó Mihály hagyatékához (1716) 300frtra becsült gyöngyöspárta; vagya Váradi Bárányi József né után 1785-ben maradt „jóféle gyöngyből rakott tenyérnyi széles párta, benne öt jóféle aranyboglár, annyi jóféle gyémánttal". A Dobozi Sára-féle párta

34

11 motívumos díszítményének szerkesztési elve azonos a többi gyöngydíszes pártáéval, két különböző elem váltakozik benne. Eltérés abban mutatkozik, ami egyben a Dobozi Sára-féle párta értékét jelentős mértékben meg is növeli, hogy csupán az egyik motívum épül fel apró igazgyöngyökből — a boglár nélküli tulipános motívum. A díszítmény másik motívuma egy felnagyított boglár, azaz nem történt más, minthogy a boglárdísz nagyságában és elhelyezésében is „előlépett" a díszítmény egyik fő alkotóelemévé. Ezáltal az a helyzet állt elő, hogy a pártadíszítmény történetiségében egy korábbi (boglár nélküli gyöngyös motívum) és egy későbbi (kifejlett boglármotívum) állapotot képviselő motívuma került egymás mellé. A boglármotívum nagysága teljesen azonos a gyöngydíszes tulipán nagyságával, szélessége azonban annak csupán fele, váltakozásuk a díszítmény sajátos ritmusát adja. Ezt a ritmust támasztja alá a vakító fehéren csillogó egyszínű igazgyöngyök és a remekművű, színes boglárok — a kék különböző árnyalatát és a zöld színt felsorakoztató tűzzománcok aranyfoglalatban, közepükön rubinkővel — ritmikus váltakozása. A rendkívül kecses, kissé elnyújtott formájú tulipánok igazgyöngy levarrásai a többi párta díszítőtechnikáját követik. A tulipán maga úgy van megformálva, hogy egyes ágai — különösen a középső — ugyancsak tulipán alakban végződnek. Az egész tulipánt kívülről és a középső szára körül szabályosan sorakozó fémszál spirálrugóra rögzített, ún. „rezgő gyöngyök" keretezik, melyek a díszítményt alkotó igazgyöngyöknél nagyobb méretűek, fémrugók rögzítik azokat. A boglár háromtagú, aranylemezkébe foglalt tűzzománc díszítményből áll ( 12. ábra). Az egymás tetejére illeszkedő díszítmények felfelé haladva csökkenő nagyságúak. A díszítmények mintái szervesen egymáshoz illeszkedve és egymást kiegészítve épülnek fel, tetejüket rózsa alakú aranyfoglalatban rubinkő zárja le. Az egyenként 6-7 g súlyú boglárok közvetlenül a párta selyembársony bevonatú abroncsára kerültek rá. Aládúcolás nyomait nem találjuk, amit tulajdonképpen az egymásra épülő, réteges boglárdísz szükségtelenné is tesz. Eltérő a többi párta díszítményétől az is, hogy ezen a pártán nincs keretdísz, azaz gyöngysor- és fémszállevarrások. A fejtetőt viszont „arannyal átszőtt monszelin és itt-ott gyöngyökkel kirakott arany csipke fátyol borítja". A tarkón lelógó pártaszalagra, ami a pártát összekötő zsinórokat is takarta, a koponyáról készült felvétel alapján csupán következtetni tudunk: fémszállal átszőtt alapanyagú és arany csipkedíszű lehetett. Ezt a lelógó szalagot a lányok egy ágba befont, leengedett hajához is hozzákötötték. Zoltai Lajos feljegyzésében a fel31 Zoltai i. m. 73, 84. 32 Megjegyzés: a koponyára tapadtan csak rövid ideig őrizte a múzeum. 33 azaz „BI" — mesterjegy 34 Megjegyzés .III. 1923.6.a lsz. párta méretei: H: 44 cm, Sz (motívumok): 3,3 cm