Gazda László szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 51. Debrecen, 1992)

Magyari Márta: Húsvéti szokások a nyíracsádi görög katolikusok körében

mert nem csak a zsírt helyettesítik vele a főtt ételekben, hanem azokon a legszigorúbb böjti napokon is fogyasztják, amikor a főtt ételektől tartózkodnak.

6 Húshagyó hétfőn

7 és nagypénteken olajos kenyeret, olajos krumplit esznek, s közismert böjti eledel a hagymával, fűszerekkel ízesített és olajjal lelocsolt nyers savanyú káposzta is. A böjt szigora az idők folyamán enyhült, az egyház is könnyített rajta, így napjainkban már csak szerdán és pénteken tartózkodnak a húsféléktől, zsíros ételektől. A böjtös ételek között számos, a táplálkozási kultúrából már kikopott alapanyagot, ételkészítési módot fedezhetünk fel.

8 Az 1930-as, 1940-es években Nyíracsádon sűrűn fogyasztott böjti étel volt a cibereleves. Búzakorpából készítették, a langyos vízzel leöntött korpát meleg helyen addig érlelték, amíg megsavanyodott. Felmelegítve, de nem felforralva borssal ízesítették és pirított kenyérrel fogyasztották. A különféle rántott leveseket, hagymalevet, keménymagievet napjainkban is elkészítik. A böjti ételek leggyakoribb alapanyaga a kukoricaliszt és -kása, illetve a burgonya. Kukoricából kását ritkábban készítettek, gyakrabban főztek belőle puliszkát. A puliszkát tejjel lelocsolva is fogyasztják, de szokták úgy is készíteni, hogy a kanállal kiszaggatott puliszkára savanyú káposztát szórnak és olajjal lelocsolják, sütőben pirosra sütik. Ezt az ételt Hajdúdorogon darutollas málénak nevezik, itt kukoricalisztből görhe málét is készítenek.

9 A burgonyának még többféle elkészítési módját ismerik. A böjt alatt gyakran fogyasztottak törött krumplit pirított hagymával, paprikás krumplit, fojtott krumplit, ez úgy készül, hogy a hagymás zsírra vagy olajra nyers krumplit karikáznak, kevés vizet öntenek alá és fedő alatt puhára párolják. Cinke néven ismerik Nyíracsádon azt a burgonyaételt, amelyet úgy készítenek el, hogy az apróra vágott burgonyát fokhagymával ízesített vízben puhára főzik, majd búzavagy gabonaliszttel feltörik, s csomómentesre kikeverik, a tetejére olajos hagymát sütnek. Ganca néven is említik ezt az ételt. A liszttel, fűszerekkel összekevert, reszelt nyers burgonyából készülő, olajban kisütött étel neve Nyíracsádon lepcsánka, ezt gyakran készítik napjainkban is. Budaábrányban siligóként említik, s emlékeznek arra is, hogy régebben nem serpenyőben sütötték, hanem tepsiben kemencében.

1(1 A felsorolt böjtös ételek közül számosat már csak a legidősebb nemzedék tagjai ismernek, s ma már ők sem készítik. A böjtös napokon mostanában többnyire főtt vagy kelt tészta kerül az asztalra, levessel párosítva. A nagyböjti időszakban kiemelkedő, rendszeresen ismétlődő vallásos alkalom volt a stációjárás. A böjtös napokhoz kötődően minden héten szerdán és pénteken összegyűltek a görög katolikus hívek — főleg asszonyok, de férfiak és fiatal lányok is — a temető kapuja melletti kis épületnél, imakönywel és gyertyával a kézben. A temetőnél kezdték el a stációkat mondani, s mire felértek a görög templomhoz, addigra elvégezték, útközben minden állomásnál letérdeltek. Ez a szokás az 1940-es évek végéig élt, ekkor hatóságilag megtiltották, s csak a templomon belül gyakorolhatták a hívek.

11 6 A hajdúdorogiakat a többi hajdúváros lakói ezért el is nevezték „olajosoknak". Mezősi József: Húsvét Hajdúdorogon. - Múzeumi Kurír 26. 1978. 27—35, 31. 7 „A bút elsőhetfüje, húshagyó hetfüigen szigorú bút, akkor főttöt nem eszünk egész nap." (SzopkóJánosné sz. 1921. görög katolikus) 8 Cs. Pócs Éva: Étel és étkezés a magyar néphitben és népszokásban = Néprajzi Értesítő 43. 1961. 31—53,42. — Szabó László: A nagypénteki és húsvéti táplálkozás a beregi Tiszaháton. In : A Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve IV—V. 1961—62. 129—139. 9 Saját gyűjtés, Hajdúdorog 1990. 10 A Nyírábrányból és Budaábrányból származó adatokat Tóth Zsuzsanna 1990-es gyűjtéséből vettem át köszönettel. DMNA. 2359/90. 11 Keresztúti ájtatosságnak is nevezik ezt a szokást. „Húsvét nagyböjtjibe jártunk fiúk, lányok. Úgy hittük, hogy kereszt alá menyünk." (Dorogi Jánosnész. 1923. görög katolikus) A latin egyházban a nagyböjt alatt különösen kedvelt ájtatossága a híveknek a keresztúti ájtatosság. Mihály fi Ákos: A nyilvános istentisztelet. (Budapest, 1933) 135.