Gazda László szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 51. Debrecen, 1992)

Magyari Márta: Húsvéti szokások a nyíracsádi görög katolikusok körében

A nagyböjt vasárnapjainak elnevezései közül a nyíracsádiak már csak keveset ismernek. Húshagyó hetében kezdődik a böjt. Húshagyó hétfő hagyományaik szerint igen szigorú böjt, főtt ételt többnyire nem fogyasztanak ekkor. Ez a böjt első napja számukra, a nagyböjti időszak többi hétfői napján már nem böjtölnek. A húshagyó vasárnapot követő vasárnapot a görög katolikusok vajhagyó vasárnapnak nevezik.

12 A húsvétot megelőző vasárnap virágvasárnap, az azt megelőző pedig fekete vasárnap. A virágvasárnap megünneplése nemcsak azért érdemel fokozott figyelmet, mert közvetlenül megelőzi a húsvétot és a nagyhetet, hanem azért is, mert az e napon szentelt barka — Nyíracsádon sutka, Hajdúdorogon cicurka a neve —, mint szentelmény a húsvéti előkészületeknél — pászkasütés — újra megjelenik. Nyíracsádon általában azok a férfiak szokták megszedni szombaton a virágvasárnapi barkát, akik más alkalmakkor is segédkeznek a templomban. A vasárnapi mise végeztével a kurátor és a harangozó osztja ki a hívek között a barkát. Nyíracsádon az 1950-es évek végéig általános szokás volt, de elvétve még 8-10 évvel ezelőtt is előfordult, hogy a templomból kijövő lányokat megcsapkodták a barkával a kapós legyél, kapós legyél vagy kapós legyetek a bálba, mint ez a sutka szöveg kíséretében. Budaábrányban is tudnak róla, hogy a lányokat és a jószágot is megveregették a virágvasárnapi barkával, hogy kapós legyek. Nyíracsádon emlékeznek még arra is, hogy az 1920-as években a gyermekekkel a szentelés után édesanyjuk elnyeletett egy-egy szem sutkát, de értelmét nem tudják, s mára e szokás és hiedelem háttere már teljesen eltűnt. A virágvasárnapi barka, mint szentelmény legáltalánosabban a vihar, a jégeső megfékezésére használatos. Nyíracsádon, Nyírábrányban, Budaábrányban és Hajdúdorogon egyaránt ismert az a hiedelem, hogy ha a nyári nagy vihar, jégeső idején a szentelt barkából egy darabot a tűzbe dobnak, akkor a vihar megcsendesedik. A virágvasárnapi barkához fűződő hiedelemkör legintenzívebben élő része ez napjainkban is. Hisznek benne, számos alkalommal gyakorolják is.

13 A barkát többnyire a lakásban, a szobában tárolják, az idősebbek a szentképek mellé tűzve. A virágvasárnapi barkából, sutkából visznek a temetőbe is, és a hozzátartozók sírját feldíszítik vele. A nagyböjti időszakban a templomban is megemlékeznek a halottakról, négyszer van halottak szombatja, ekkor misét mondatnak értük, s a pap a hívők kívánságára felsorolja a halottak nevét. A húsvéti ünnepeket közvetlenül megelőző hét, a nagyhét Nyírábrányban fájdalmas nagyhét, általában az ünnepre való készülődéssel telik el. A lelki felkészülés legfontosabb mozzanata a gyónás elvégzése, ennek alapfeltétele az, hogy a hívőnek ne legyen haragosa. Nyíracsádon általános szokás, hogy a haragosok a gyónás előtt, a nagyhéten felkeresik egymást és kibékülnek, megbocsátanak egymásnak.

14 12 „Az egyházi év középpontja a görögöknél a húsvét. Az ünnepi előkészület 10 vasárnapot foglal magában. A húsvét előtti 9-dik vasárnapot követő hét a húshagyó hét, ennek utolsó napja húshagyó vasárnap, a rákövetkező vasárnap pedig vajhagyó vasárnap, mert a rákövetkező hétfőtől kezdve még a vaj és a tojás élvezése is tilos." Mihályfi i. m. 169—170. 13 „Azt arra szoktuk használni, hogy ha nyáron valami nagy idő jön, akkor teszünk rögtön a tűzre. Jaj, a múltkor jött az a nagy idő, olyan nagy jég volt. Aztán én rögtön két szálat beledugtam a tűzbe. Még ugye nem nagyon tüzeltünk, oszt teleraktam a tűzhelyet papírral, rátettem két szál sutkát, oszt rögtön megállt a jég. Nem esett tovább, csak míg tüzet raktam eltelt az idő. Jancsiéknál becsapott a villám, bele a vezetékbe. Úgy megijedtünk. Pont itt vót a szomszédasszony, jaj, mondom, teszek egy kis sutkát a tűzbe. Oszt rögtön megállt. Mondom neki, na látod, nízd meg, rögtön megállt, ahogy a sutkát a tűzbe tettem, csak igaz, hogy erre jó." (Dorogi Jánosné sz. 1923. görög katolikus) 14 „Nem szabad vót olyankor haragot tartani, egymást, ha haragba vótak megkérni, mer addig nem mehettek gyónni, míg nem békéltek meg. Ezelőtt a pap nem gyóntatta meg azt, akinek haragosa vót. Egymást megkérték, hogy bocsássál mán meg, mer menni akarok gyónni, oszt akkor megbékéltek." (Dorogi Jánosné sz. 1923. görög katolikus)