Gazda László szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 51. Debrecen, 1992)
Vajda Mária: A Tiszával kapcsolatos népi hiedelmek egy Tisza menti falu közösségében
Ma már a vízbefúltak megtalálásának kizárólagos módjaként a búvárokat emlegetik, vagy a Tiszafürednél és Szolnoknál kifeszített dróthálót, melyen a holttest fennakad. E racionális, eredményre vezető módozatok megkoptatták a korábbi hiedelmeket. Jellemző, hogy míg pl. az 1971. évi adatgyűjtés során még emlékeztek arra, hogy a vízbefúlt feltalálására használt kenyérnek, sőt a sütéséhez szükséges kovásznak is péntekinek kellett lenni, addig 1980-ban — az 1990-es gyűjtésről nem is szólva —, erre vonatkozóan már nem tudtak információval szolgálni. Természetfeletti lények A népi hitvilág létezőnek hitt, részben ember, állat vagy egyéb határozott alakban elképzelt, részben határozott alakot nem öltő szellemlényeit nevezik természetfeletti lényeknek. Többnyire láthatatlanok, de valamilyen megnyilvánulásukban érzékelhetők, illetve bizonyos helyzetekben „megjelenhetnek": valóságosan jelen lévő embereket, állatokat érzékelhetnek természetfeletti lényként, tarthatnak a természetfeletti lény ember-, állatalakjának. 56 Sok állatnak tulajdonítanak bizonyos „természetfeletti" képességeket (kígyó, gyík, béka, méh stb.), anélkül hogy ezeket állat alakú természetfeletti lényeknek tekinthetnénk. 57 Vízitündérek. A népi hiedelem a vizeket a csúf, ijesztő külsejű férfi vízilények"' 8 mellett, vízi-, hab-, szép- vagy élányokkal (éjlányokkal) népesítette be, akik derékig leányok: kibontott hosszú hajjal, derékon alul hal formájúak. 59 Ezek közé tartoznak a tiszacsegei hitvilág nagypéntek hajnalán a Tisza vizéből csoportosan felbukkanó, hosszú, szőke hajú, szép arcú, felül derékig lány, azon alul hal alakú mitikus lényei. 60 Ezek a „félig jány, félig hal", vagy „vízitündér" néven emlegetett lények csodálatosan szép dalokat énekeltek. A hiedelem szerint tőlük ered minden dal. 61 Évente mindössze egyetlenegyszer bukkantak a víz felszínére a csegei Tisza vizében, azon a részen, ahol a nap kel fel. Látni nem látta őket senki az adatközlők közül — mert ha az emberek közel mentek hozzájuk, eltűntek a víz alá —, csak hallották róluk a régi öregeket beszélni. 62 Érdekes idevonatkozóan a következő visszaemlékezés: „Egyszer vidrát láttunk a vízbe az Ördögfoknál, ah un sebes a víz. Fölült a jégre, és úgy lesett ránk, osztán lebútt. Mondtuk az öreg Balázs Jánosnak, a vadásznak, oszt azt mondta, hogy úgy tett akkor a vidra, mint a félig jány, félig hal. Az is úgy vót, mikor látták az emberek, hogy felgyütt, oszt mikor meglátta az embereket, lebútt vissza a vízbe." Senki se látta, csak beszéltek róla. Lehet, hogy a hajnali párás, ködös víz felett nagy halak ugráltak, vagy a gomolygó párát gondolták annak, hogy ott a vízitündérek vannak. Azt meg a gyerek is tudja, hogy a víz messzire viszi a hangot, lehet, hogy amit a tündérek énekének gondoltak, az a szomszéd faluból jövő ének lehetett." (Kapitány Sándor, sz. : 1904) 56 Magyar Néprajzi Lexikon 5. k. (Bp., 1982) 270.; Ld. még RóheimG., 1990.83-125.; Cs.PócsÉ., 1979. 57 Magyar Néprajzi Lexikon 5. k. (Bp., 1982) 271. 58 vö.: KálmányL., 1895. 102-105.; Magyar Néprajzi Lexikon 5. k. (Bp., 1982) 579-580. 59 SzendreyZs., 1938. 267-268.; Róheim G., 1990.100-104.; KandraK., 1897. 493.; MátyásLajos: A szigetvári néphitből = Ethn., 1894. 337. 60 Dömötör Tekla szerint nőformájú, vagy félig nő, félig hal formájú vízidémonokról leginkább a délszlávokkal érintkező magyar falvakban meséltek. Ld. Dömötör T., 1981. 93. — Tiszacsege esetében ez nem áll, hiszen magyar falvak övezik. 61 vö.: Mátyás L., 1894. i.m. — a szigetvári „tengeri lányok kiéneklik a jövendőt. Tőlük ered minden dal." 62 vö.: Dömötör T., 1981. 93.
