Gazda László szerk.: A Déri Múzeum Megnyitásának 60. évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 50. Debrecen, 1990)
Gellér Ferenc: A Déri Múzeum és építészeti környezete
Tartozunk még azoknak a — zömmel debreceni — mesterembereknek és cégeknek a felsorolásával, akik a múzeumot létrehozták. Az építőmunkák fővállalkozója: Tóth és Sebestyén építészmérnökök, asztalos-, lakatosmunkáké : Harsányt István, kőfaragó-, műkőé : Debreceni műkőgyár, bronzportál-, díszlakatosé: Piros Béla, parkett-, linóleum-padlóé: Kubinyi Lajos és társa, műmárvány és stuccóé: Preisner János, bádogosé: Fülöp Miklós, mázolóé: Schuller S., díszfestőé: Khon Sándor, asztalos-berendezésé: Bessenyei Gyula és Weisz Ferenc, üvegesé: debreceni üvegkereskedelmi rt., tükröké: Sipkovics Béla, ezek mind debreceniek, — vízvezeték és fűtésre: Egri és fia, villamos világításra: Bene és Weisz, márványra: Seenerg Béla, tetőfedésre: Eternit RT., üvegtető és felülvilágító munkára: Haás és Somogyi, ablakredőnyre: Maganizer, világítótestekre: Déri Emil, könyvtárberendezés: Farkas és Társa, budapestiek. Az épület utóéletével kapcsolatban egyetlen dolgot szeretnék — nem ünneprontásként — megemlíteni. Az 1974. évi épületátalakítás nem biztos, hogy szerencsés beavatkozás volt a belső udvarok beépítése vonatkozásában. Az addig felülvilágított földszinti folyosók, kiállítótermek, valamint a nagy előadóterem elvesztette természetes megvilágítását, és így a földszint alagsor jellegűvé vált. A városképi jelentőségű műemléknek — melyet most magasabb védettségi kategóriába kívánunk sorolni — eredeti térszerkezeti sorrendjét változtattuk ezzel meg. Az épület után beszélnünk kell magáról a helyről és annak építészeti környezetéről is, mely térben és időben egyaránt változó arculattal veszi körül a múzeumépületet. A mai Déri tér helyén ősidőtől kezdve tó állott, melyet a népnyelv Paptavának nevezett el, mert ez volt a plébános, majd a prédikátor halászhelye. Cserei Farkas, a híres botanikus szorgalmazására a szenátus Fáy János szenátor vezetésével bizottságot hoz létre és megkezdik 1807-ben a tó feltöltését. A botanikus kert végül is 1840-ben Kerekes Ferenc tanár és Vas Pál kertész munkája alapján benépesül és kerítéssel veszik körül. A terep rendezését 1920. körül kezdik meg. A múzeum területének kijelölésekor intim, védett tér kialakulását tervezi Györgyi Dénes, ahol a térfalak léptéke lehetővé teszi a szabadon elhelyezett múzeumépület hatásos érvényesülését. Györgyi maga is azt írja, hogy „laikus szem előtt ma még bántó a teret környező házaknak kialakítatlan volta", de a szakember már maga előtt tudja látni a térfalakat. Alapvetőnek tartja, hogy a városi Tanács a jövőben legszigorúbban előírja a házak magassági vonalát és hatalmában áll az építészeti megoldást a felépítés előtt is kellőképpen ellenőriztetni, amely intézkedések során biztosítani lehet a tér harmonikus kialakítását. 1926. március 18-án tartott városi közgyűlés elfogadta és jóváhagyta a Déri Múzeum környékének szabályozási és beépítési tervét, a népjóléti minisztérium műszaki osztályának vázlata felhasználásával. Ugyanakkor kötelezték a Hatvan—Bethlen és Füvészkert utcai telkek tulajdonosait, hogy az önálló kerítéstelepítést mellőzve udvarkertté alakítsák és kertszerűen képezzék ki telekvégeiket. A Kereskedelmi miniszter ugyanekkor a Hatvan utca felől az egyházi bérház és a posta telke között — 12 m széles utcanyitásra enged át telekrészt — szemben a múzeum főhomlokzatával. A múzeum építésekor a térnek csak néhány — ma is létező — eleme volt meg. A tér keleti térfalának hatásos eleme Gerster Kálmán 1880-ban elkészült koraeklektikus egyemeletes Gazdasági Akadémia épülete (ma általános iskola), mely a városi képtárnak és a városi múzeumnak is területet biztosított. Mellette 1925-ben nyitottak új utcát (Perényi utca) a Fűvészkert utca és a Múzeum között, melynek sarkán Schnitz Lajos városi
