Gazda László szerk.: A Déri Múzeum Megnyitásának 60. évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 50. Debrecen, 1990)

Nagybákay Z. Antal: Múzeumpártolás a század elején

közül is többen) üresen maradt lakásából nyolcan-tízen vagy még többen az itthonmaradottak közül minden mozdítható és meglévő berendezést, képet, iratot hátukon, ölükben cipelve áthordták az általuk újra megnyitott vasüzletbe, és főnökük családját berendezett lakással, meleg vacsorával és üzleti kulcsokkal várták. így menekült meg ez a két szép okmány is. Ezúton és újfent köszönetemet és hálámat fejezem ki Nékik. (Sokan már nem élnek közülük, de néhányan még igen.) Az 1921. május 10-i tárgyalás később Sesztina költségén bronzemléktábla formájában került megörökítésre Csanak József műépítész tervei szerint. Sajnos a bronztáblát 1945. áprilisában ismeretlen tettesek a terasz falából kivésték és eltulajdonították (azt mondják, éppen fémgyűjtő hét volt akkortájt). Szerencsére az emléktábla fényképe megmaradt a Déri Múzeumi Vezető 1939-es II. kiadásának 9. oldalán. Legutóbb Szűcs Ernő tagtársunk is megemlékezett róla az „Űton" c. lapban közzétett egyik cikkében. Közben Sesztina Jenő állandó levelezésben állott Dérivel. Nagy megnyugvás volt részére, mikor 1923. január 18-i levelében Déri többek között e sorokat intézte hozzá: „Debrecent elhagyni tisztességtelen dolog lenne . . ." „Mindezt kedves barátom tudomásodra akarom hozni, mert szívem azt sugallja, hogy Nálad ez az ügy igazi megértésre talál". Végre nagy nehezen megszületett a Füvészkert helyére való telepítés gondolata, (Könyves-Tóth Kálmán református lelkipásztor javaslatára), amit aztán mindenki elfogadott. Hogy a dolog előbbre jusson, Sesztina Jenő 1923. május 24-én a másutt elhelyezendő Füvészkert felállítására 100 000 Koronát adományozott. Déri ezek után harmadszor is lejött Debrecenbe, amikor is özv. Lápossy Ferencné Csanak Róza, a Sesztina sógornője nagyerdei villájában szállt meg. 1923. szeptember 1—2. napján Déri jelenlétében a város, Ref. Egyház, a Kultuszminisztérium képviselői közt végleges egyezség jött létre és az alapkőletétel napját is kitűzték szeptember 23-ára. Az értekezlettel kapcsolatban a Hajdúföld szeptember 2-i száma ezt írta „ . . . Déri Frigyest egyébként Sesztina Jenő kalauzolta lebilincselő szívességgel, fáradságot, pihenést nem ismerve, aki igazán szívén viseli a Déri Múzeum ügyét." Déri e harmadik látogatása emlékére a Lápossy villa falára a Csanak utcában Később emléktábla került a Sesztina és Csanak család költségén, amit Uray Sándor református lelkész is áldott. Szűcs Ernő tagtársunk szerint ez ma is megvan. A szeptember 23-i ünnepélyes, alapkőletételt követően Déri az általa nagyon megszeretett és nagyrabecsült Sesztina házaspárt meghívta magához Bécsbe, ahol két napig élvezték páratlan vendégszeretetét. Dérinek 1924. október 27-i váratlan halála után Sesztina régi agilitásával tovább serénykedett a Múzeum érdekében s annak értékeit is gyarapította. 1926-ban például tudomására jutott, hogy 28 darab régi kínai porcelánedényt az okrutai Novelly család, amely azt a Dragota illetve Rickl családtól örökölte, el akarja adni. Erre Sesztina Jenő kereskedőtársai és más ismerősei körében hirtelen szervezett gyűjtést rendezett, s a nagyértékű porcelánokat a Déri Múzeum részére megvette. Az adakozók közt volt Édesapám Rickl Antal és az úgynevezett lábasház akkori tulajdonosai Dr. Rickl László és Géza is. Közben Löfkovits kezdeményezésére részt vett a debreceni Déri Múzeum Baráti Körének megszervezésében, és annak első társelnöke, majd Steinfeld István lemondása után elnöke lett. 1927-ben a Múzeumbarátok Körének megalakításával kapcsolatban