Gazda László szerk.: A Déri Múzeum Megnyitásának 60. évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 50. Debrecen, 1990)

Nagybákay Z. Antal: Múzeumpártolás a század elején

Nagybákay Z. Antal Múzeumpártolás a század elején Debrecenben Őszintén bevallom, egy kicsit meglepődtem, mikor néhány héttel ezelőtt ügyvezető alelnökünk telefonon felhívott budai lakásomon és felkért, hogy a Kör két háború közti életéről, annak vezetőiről, a századeleji múzeumpártolásról. De rövidesen rájöttem, hogy tulajdonképpen predesztinálva vagyok erre a megcisztelő szerepre, nekem illik ugyanis legtöbbet tudnom, még kulisszatitkokat is erről a témáról. Ennek pedig igen egyszerű kézenfekvő oka, hogy a Kör két háború közti, összesen három elnöke és társelnöke közül egyik az Édesapám: Nagybákay (Rickl) Antal vaskereskedő és hely történetíró, a másik pedig az ö nagybátyja, nekem örökbefogadó Apám: Sesztina-Nagybákay Jenő vaskereskedő, a Tiszántúli Kereskedelmi és Iparkamara két évtizeden áti elnöke volt. A Múzeumbarátok Köre ,mint tudjuk, papíron 1927-től 1949-ig, gyakorlatilag azonban csak 1944-ig működött. Sesztina-Nagybákay Jenő a Kör megalakulásától egészen 1944. október 21-én történt tragikus haláláig töltötte be az elnöki tisztet, azaz teljes 17 esztendőn át. így nyugodtan állíthatjuk, hogy az ö személyisége állt mindig a köri munka gyújtópontjában, és az Ö neve fémjelezte ebben az időszakban a Kör minden tevékenységét. Az ö személyével kívánok most tehát e rövid visszaemlékezésemben foglalkozni. Szerencsém van, mivel rengeteg anyagból válogathattam: a Déri múzeumi Jelentések illetve Évkönyvek anyagából, de leginkább Édesapámnak 24 ívoldalas kéziratos viszaemlékezéséből, melyet 1955-ben állított öszsze „Sesztina-Nagybákay Jenő és a Déri Múzeum kapcsolatáról." címmel. Kérem ne ijedjenek meg, nem leszek hosszú, lehetőleg az eddig kevésbé ismert tényekre, családi hagyományokra fogok szorítkozni, természetesen a teljesség igénye nélkül. Sesztina Jenő 1869-ben született Debrecenben, és mint lelkes művészetkedvelő ember 1902-ben már javában tagja, 1905-től pedig választmányi tagja volt a Bosznay István és Bakos Tibor rajztanárok, festőművészek által irányított Debreceni Műpártoló Egyesületnek. Ennek az Egyesületnek 1902. október 26-i közgyűlésén ajánlotta fel Löfkovits Artúr debreceni ékszerész szép gyűjteményét egy leendő városi múzeum céljára. Nem tudom hol tart most Debrecen városa a XX. századi magyar népszokás: az utca-átkeresztelés terén, de akár így, akár valamely most nyíló új utca esetében Löfkovits feltétlenül megérdemelne a hálás utókortól legalább egy kis utcanevet. Sesztina Jenő ettől kezdve a legnagyobb figyelemmel és érdeklődéssel kísérte a városi múzeum alakulását, mikor pedig 1909. március 27-én mint városi törvényhatósági bizottsági tagot beválasztották a múzeumi bizottságba, — aminek haláláig 35 éven át buzgó tagja volt — különös nagy elő-