Gazda László szerk.: A Déri Múzeum Megnyitásának 60. évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 50. Debrecen, 1990)
Varga Gyula: A Déri Múzeum néprajzi gyűjteménye és a Déri György ezredes Néprajzi Múzeum
Ecsedi István 1936-ban bekövetkezett halála után, 1937-ben lép a múzeum szolgálatába Lükő Gábor, és Balogh István is állandó státuszt kap. Erre szükség is volt, mert a múzeum új korszak előtt állt. 1936. december 28-án az új igazgató Sőregi János egy levelet kapott, melynek feladója Déri György nyugalmazott ezredes, Déri Frigyes legfiatalabb testvéröccse. Déri György kéri Sőregit, hogy alkalomadtán tekintené meg a budapesti lakásán lévő néprajzi gyűjteményét. Sőregi „számos munkájára" hivatkozva ekkor még kimentette magát, s csak három hónap múlva, 1937. március 31-én küldte el Lükő Gábort a gyűjtemény megtekintésére. Ekkor derült ki, hogy Déri György felajánlaná néprajzi gyűjteményét Debrecennek, ha a város vállalná annak kiállítását. Megkezdődtek a tárgyalások, aminek végeredményeként a város, Sőregi igazgatóval egyetértésben a Füvészkert utcai raktárépület első emeletének 6 szobáját ajánlotta fel, a hozzá tartozó folyosórésszel. A felújításhoz 64 102 Pengőt szavaztak meg. így 1938. május 8-án Déri György és felesége Müller Ilona aláírták az ajándékozási szerződést, novemberig az átadással kapcsolatos minden hivatalos ceremóniát elvégeztek. 1939 nyarán befejeződött az épület felújítása: a múzeum bejárata a zenepavilonból megközelíthető függőlépcsőn volt elérhető. A kiállítás terveit Győrffy István és Viski Károly hagyták jóvá. Az ő javaslatukra a népviseletekhez 36 darab „karakteres" bábut rendeltek, melyek fej makettéit Endrő Margit kerámiaművész tervezte meg. A gyűjteményt 1940. június 4-én szállították Debrecenbe. A Déri György által összeállított leltárkönyv szerint 2318 darab tárgyról van szó, de ez a leltár nem pontos, mert egy-egy szám alatt néha több tárgy is szerepelt. Az 1972. évi revíziónk szerint az eredetileg átvett tárgyak száma meghaladta a 3000 darabot. (Egészen pontos számot azért nehéz megállapítani, mert pl. a viselet együttesek hol egy-, hol több szám alatt szerepelnek.) A Déri György gyűjteménynek a legfőbb értéke nem is a tárgyak számában van. Mindenekelőtt fontos, hogy gyűjtőköre az egész Kárpátmedencét átfogja. De még ennél is fontosabb, hogy a magyar népművészetnek olyan ritka értékeit tartalmazza, amelyeket a későbbi gyűjtések már alig pótolhattak. Déri Györgyöt általában nem a kultúra összefüggő tárgyegyüttesei értékelték, hanem a különleges értékkel bíró egyedi darabokat kutatta. Nem „néprajzos", hanem „műgyűjtő" volt, aki különleges ízléssel tudta kiválogatni a népművészet legszebb remekeit. A leltári jegyzékből úgy tűnik, hogy elsősorban a kerámia és a textíliák érdekelték. Ezek között szép számmal vannak XVII—XVIII. századi darabok, melyek országos múzeumainkban is ritka példányok. De nem kisebb értékűek a gyűjteményben található népi bútorok, fa, ón, üvegtárgyak sem. Az is jellemző, hogy nemzeti elfogultság nélkül gyűjtötte az itt élő más nemzetiségű népek népművészeti kincseit is. Déri György a XX. század első évtizede óta folytatta gyűjtéseit. A háború, és a trianoni országhatárok miatt természetes, hogy gyűjtése területenként nem egyenletes. Látták ezt a kiállítás rendezői is, ezért Balogh István és Lükő Gábor a bécsi döntések után visszacsatolt területeken, főleg Máramaros és Csík megyében kiegészítő gyűjtéseket végeztek. A „Déri György ezredes Néprajzi Múzeum" új kiállítása végül 1941. szeptember 1-jére készült el, és október 28-án nyílt meg .Már a megnyitó előtt megjelent Lükő Gábor „Vezető"-je. A ránk maradt dokumentációból megtudjuk, hogy a rendkívül impozáns, tárgygazdag kiállítás — a szerény propaganda ellenére — országos érdeklődés homlokterébe került. Nem elhanyagolható, hogy hozzá a két kiváló munkatárs biztosította a megfelelő tudományos hátteret.
