Gazda László szerk.: A Déri Múzeum Megnyitásának 60. évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 50. Debrecen, 1990)

Módy György: A debreceni Városi Múzeum

ben végezte, mivel szülei ideköltöztek. 1882-ben nyitotta meg ékszerkereskedését, s néhány év alatt komoly anyagi pozíciót szerzett. 1887-től számíthatjuk gyűjtő tevékenységét. Először szakmájával összefüggően régi ékszereket, díszmagyar ruhák díszítő garnitúráit és ötvös tárgyakat vásárolt bécsi, pesti és kolozsvári árveréseken és magánosoktól. Későbbiekben már tudatosan gyűjtötte a különböző korok régészeti leleteit, numizmatikai anyagot, fegyvereket és ásványokat is. A 90-es évek végéig több régészeti tárgyat, régi pénzt és újkori történeti tárgyakat adományozott a Kollégiumnak és a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Mielőtt gyűjteményét múzeum céljára ajánlotta volna, tanácsot kért fíampeítől a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatójától, aki a műtárgyak nagy részét ismerte. Nyilván érdekelte Löfkovitsot, hogy a közel 2600 darabos és már a lakásából kiszorult gyűjtemény tudományos értékét becsüli-e egy igazi szakember. Löfkovits a kiállítás megnyitása előtt még két alkalommal kiegészítette ajándékát. De meg kell mondanunk, hogy jónéhány értékesebb darabot mint letétet helyezett el, ezeket a későbbiekben vissza is vette. Lehetséges, hogy ehhez hozzájárult a Milesszel való kapcsolatuknak a kiállítás rendezése alatti megromlása. Mileszt bessenyei Széli Farkas táblai tanácselnök, amatőr régész és gyűjtő, valamint a főispán a múzeum vezetésére ajánlották, de az nem vállalta. A kiállítást 1904 nyarán és őszén a Gazdasági Akadémia régi épületében, a Füvészkert utca 2. szám alatt három emeleti szobában rendezte be. 1905. május 22-én nyitották meg Csokonai halála százados évfordulóján tartott országos ünnepség keretében. Már 1905-ben sok ajándékot kapott a múzeum, de első tárgyállományáról — a későbbiekben Zoltai és Sőregi is elismerte — illúzióvesztés és kegyeletsértés nélkül elmondható, hogy egyharmad részben nem igazán muzeális értékű volt. A múzeum 1905 őszén átköltözött a Hatvan utcai ún. Csokonai házba, ahol 1928-ig működött. Löfkovits fizetés nélküli igazgató mellett tiszteletbeli múzeumőr lett Péter Gábor, és tiszteletdíjas Zoltai Lajos segédlevéltáros, 1907. január 1-től teljes állásban. Az átköltözés előtt közel 2000 tárggyal gyarapodott a múzeum, és több mint húsz éven át elsősorban Zoltai fáradhatatlan munkásságának köszönhetően fejlődött. A gyűjteményi rendet ő alakította ki a következő főcsoportok szerint: I. Könyv és oklevéltár, II. Képzőművészet, III. Iparművészet, IV. Érem- és régiségtár, V. Néprajzi tár. Ezeket hamarosan kiegészítette a természetrajzi tár. Meg kell jegyeznünk, hogy a könyvtárban egységesen kezelték a szakkönyveket és a régi és újabb debreceni kiadványokat, kéziratokat, nyomtatványokat. 1908. november 20-án alkotott a városi közgyűlés Szabályrendeletet a múzeum szervezéséről és igazgatásáról. A múzeum gyűjteményeinek gyarapodását, a munkatársak tevékenységét pedig 1906-tól kezdve éves Jelentések ismertetik. Már 1907-ben komolyan foglalkoztatta a városvezetést a múzeum, könyvtár és képtár elhelyezését biztosító közművelődési ház építése. A múzeumot 1909-ig mint ideiglenes igazgató, 1909-től 1929-ig mint fizetés nélküli igazgató Löfkovits vezette, aki újabb anyagi áldozatokat hozott az 1915. és 1916. évi bővítésnél és a kiállítás újrarendezésénél. Ez utóbbi munkát Semayer Vilibald, a Nemzeti Múzeum igazgatója végezte, döntő mértékben Zoltaiva és az 1912-től tiszteletbeli múzeumőrként tevékenykedő Ecsedi Istvánra, a kollégumi tanítóképző intézet tanárára támaszkodva. Bámulatra méltó az a gyűjtő, kutató, ásató és tudományos feldolgozó tevékenység, melyet Zoltai 1905-től folytatott. Nemcsak az évente többnyire három nagyobb és két-három kisebb ásatást, leletmentést végezte,