Gazda László szerk.: A Déri Múzeum Megnyitásának 60. évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 50. Debrecen, 1990)

Módy György: A debreceni Városi Múzeum

hanem az anyag feldolgozását is. Az éremtár vezetésével megbízott Péter Gábor tb. múzeumőr 1908 év elején történt elhalálozása után a numizmatikai gyűjteményt is ő vezette. Vegyük ehhez még hozzá, hogy munkatervet készített a Hortobágy, Hajdúság, Nyírség, Sárrét, Érmeilék, sőt a Nagykunság területén is néprajzi gyűjtésre. Elfogulatlanul mondhatjuk, hogy néprajzi gyűjtőmunkája ugyanúgy kiemelkedő, mint régészeti-történeti kutatásai. Csak az 1908. év adatait közlöm: 18 esetben volt vidéki gyűjtőúton és 8 ásatást végzett, ezek között a parlagi és zárni középkori templomhelyek, Hajdúsámson—Majorsági föld bronzkori telep, Püspökladány— Eperjesvölgy szarmata telep, Egyek—Bodajcs bronzkori temető és telep. De Zoltai irányította az iparművészeti és képzőművészeti tár gyarapodását is. 1909-ben ő vette át Thaly Kálmán hagyatékát és rendezte be később az emlékszobát. 1910 év elejétől kezelője a Csokonai Kör könyv- és ereklyetárának. 1913-ban ő végezte a városi hivatalokban szétszórtan elhelyezett több mint hétszáz muzeális értékű emlék- és műtárgy leltározását. A világháború kitörése után egyetlen segítsége Ecsedi a harctérre ment, Zoltaiva mind több munka nehezedett, elsősorban a már említett 1915—16 évi múzeumbővítés és kiállítás átrendezés. Űj feladatot is vállalt a háborús emlékek gyűjtésével. Mindezt a város azzal honorálta, hogy 1916 májusában tiszteletbeli múzeumigazgatóvá nevezte ki. A múzeum fejlődése számszerűségben is jelentős. Az 1907—1913 közötti hét évet tekintve a könyv- és oklevéltár éves gyarapodási átlaga 895 tétel, a régiségtáré 997, a néprajzi táré 326, a képző- és iparművészeti gyűjteményeké 95, végül a természetrajzi táré évi 1 tárgy. A világháború alatt természetesen csökkent a múzeumi tevékenység. Ecsedi 1917 novemberében sebesülten jött haza az olasz frontról. Az említett 1915/16. évi bővítés és átrendezés a kiállítási teret jelentősen növelte. Az állandó kiállításról elmondhatjuk, hogy a műtárgyak túlságosan nagy számával — különösen a régészeti és néprajzi részben — a kor, későbbiekben zsúfoltnak minősíthető szemlélete alapján készült. De valamit hangsúlyoznunk kell, és ez döntően Zoltai érdeme. A kiállítást nagyszámú dokumentum, rajz, térkép, fénykép gazdagította. Ez különösen is a tanuló ifjúságot segítette a muzeális anyag összefüggéseinek megértésében. 1914 évben a múzeum gyarapodása 2193 darab volt, és a teljes gyűjteményi állomány 31 821 tárgy. 1915-ben csak 790 az összes gyarapodás, de 1916-ban újból 1687 darab, 1917-ben egyenesen 2833, a háború utolsó évében pedig 1220 darab. Az ásatások elmaradása és a néprajzi gyűjtés lecsökkenése következtében a háborús évek tényszámai csalókák, hiszen a könyv- és nyomtatvány anyag is benne van az évi gyarapodásban. 1919ben a gyarapodás 2138 tétel, de ebből a könyv- és oklevéltáré több mint a fele. Ha csökkenő mértékben is, de ki kell emelnünk, hogy a háborús években ugyanúgy mint 1905 és 1914 között az évi gyarapodásban jelentős az ajándékozás. Az 1920-as év fordulópont a múzeum életében, ekkor vált ugyanis köztudottá, hogy Déri Frigyes hatalmas értékű gyűjteményét Debrecen városának fogja adományozni. Zoltai, Ecsedi és az 1922 nyarától régész segéd múzeumőrként alkalmazott Sőregi János feladata kettős lett: tovább gyarapítani a törzsanyagot és felkészülni a Déri-gyűjtemény átvételére. Zoltai 1919 őszén folytatta ásatásait, — Bakonszeg-Kórógypusztán a Kádárdombot, Berettyóújfalu-Herpályon népvándorláskori halomsírokat ásott. Ezt folytatta 1920-ban is és megkezdte a hortobágyi csárda melletti apró halmos temető feltárását, mely áthúzódott 1921-re. A BerettyóújfaluHerpály Földvár őskori teli-telepet 1921 és 1922-ben, a Hortobágy-Ohat