Koczogh Ákos: Debrecen vonzásában (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 49. Debrecen, 1989)

III. A művészek és Debrecen

Utolsó otthoni késő estjén még fogta a kezem a Százados úti műterme rézágyán. Felnyitotta egyik szemét, amelyikbe nem világított a lámpa. Kis tömzsi kezével tartotta az enyém, míg el nem szenderedett. Másnap vitték kórházba. Mankóval bicegő munkás feküdt mellette. Vagyis nem feküdt, hanem odaadó törődéssel igazgatta Medgyessy takaróját, oltotta szomját. Talán fogalma sem volt róla, ki fekszik ott a lemenő napban, végső percéig küzdve az életéért. Medgyessy eszméletlen óráiban sem omlott össze, mint szobrászi eszménye, mint egy sumer isten, keményen és biztosan indult a messzeségbe, csak a véső hiányzott összeszorított kezéből. (Kéziratból)