Szabadfalvi József: Mézeskalácsosság Debrecenben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 46. Debrecen, 1986)
VI. Gyertya, offer és méhsör
érte. Néha mártás közben a gyertyát hideg vízbe merítették, hogy hamarább hűljön." 7 Múzeumaink gyűjteményeiben található díszes gyertyamártók is arról tanúskodnak, hogy a gyertya mártás útján való készítése igen elterjedt volt Magyarországon. A gyertyakészítés tökéletesebb módja az öntés. A gyertyát öntés útján a szappanos és mészáros mesterek készítették. Mindkét mesterség esetében kézenfekvő volt a faggyúfeldolgozás. A debreceni szappanosok és mészárosok között a múlt század első felében hoszszas harc folyt. A mészárosok azt követelték a városi tanácstól, hogy vonják vissza a szappanosoktól a gyertyakészítés jogát, mert több száz éve a gyertyakészítés a mészárosok és hentesek asszonyainak és özvegyeinek állt csak jogában. 1828-ban a per azzal nyert elintézést, hogy engedélyezték mindkét mesterségnek, mert így sem tudták ellátni a szükségletet. A debreceni szappanosmesterek és mészárosok téli foglalkozása volt a gyertyakészítés. Nyáron csak kényszerűségből öntöttek, legfeljebb akkor, ha a mesternek jó hideg pincéje volt. Nyáron csak a belet vágták, s előkészültek a téli munkához. A marha vagy juh hajából a faggyút kiolvasztották, majd tiszta vízben felfőzték. Az öntéshez bádog- vagy üvegformát használtak. A forma közepébe húzták bele a belet, majd teletöltötték meleg, folyékony faggyúval. Amikor a faggyú kihűlt, a kész gyertyát kihúzták a formából. 8 A gyertyaöntés módját Gergelyffy András a következőképpen írta le: „Gyertya öntésre, rézből, fejérónból, bádokból, vagy üvegből való formák kívántattnak, ezeknek éppen a 1 közepekre igazítatik a' gyertya bél, fejjűl egy kis fátskára akasztván, hogy a' fagyat által ne botsássa; ezen formák, jukatsos székbe dugdostatván, kis töltséren lágy meleg fagyu töltögettetik beléjek; lehet a' formákat nedves füvénybe- is helyeztettni, hogy annál hamarább meghűljenek, és könnyebben lehessen a' gyertyákat kivenni." 9 A gyertyaöntés paraszti gyakorlata is ismeretes. 10 1. Viaszfeldolgozás A mézeskalácsos-mesterek a^mézestészta sütése mellett foglalkoztak viaszgyertya készítésével. Még évtizedekkel ezelőtt a mézet sonkolyosan vásárolták, s a méz mellett a másik melléktermék, a viasz szolgált alapanyagul a gyertyakészítéshez. A mézeskalácsos-mes1 Bátky Zsigmond: Útmutató néprajzi múzeumok szervezéséhez. Budapest, 1906. 198.; Freeskay János: Mesterségek szótára. Budapest, é. n. 13. füzet. 5.; Horváth Zoltán: Egy mezőváros céhes ipara. Nagykőrös, 1943. 102.; Baksay Sándor: Magyar népszokások. Az Osztrák—Magyar Monarchia írásban és képben, VII. (Magyarország 11.) Budapest, 1891. 141. 8 Bagdy László: A debreceni szappanosok és gyertyamártók mesterség- és műszótára. Kéziratos szakdolgozat a debreceni egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetéből. 47—52. A debreceni szappanosok és gyertyamártók céhlevelüket 1598-ban kapták Duskás István főbírótól. Kiváltságlevelüket 1599-ben II. Rudolf császár is megerősítette (28.1.); Bátky i. m. 1906. 187.; Sopronnak is nagyon régi ipara a szappanfőzés. A város legrégebbi telekkönyve 1379-ben már egy szappanost említ (Csatkai Endre: A soproni szappanosok és gyertyamártók története. Sopron, 1941. 3—4.) 9 Gergelyffy i. m. 8.; Magyar Gazda, I. 1841. 638—639.: ,,A' marhafaggyú lágyabb mint a' juhfaggyú: és így a'juhfaggyú jobb gyertyának mint amaz; legalább a' marhafaggyút juhfaggyúval kell elegyíteni. Akármiféle legyen a' faggyú, apróra kel azt darabolni, mint szoktuk. Az olvasztó üstben minden font faggyúhoz kell számlálni fél latt porrá tört timsót és fél meszely vizet, azaz 25 font apróra vagdalt faggyút 12 J /2 lat tört timsóval és 6^4 icze vízzel együtt kell főzni az üstben, olly renddel, hogy mikor már a víz forr, 's a' timsó felolvadt, akkor kell a' faggyút bele önteni, 's a' forrást gyenge tűznél igen lassan folytatni. A' mint a' faggyú lassanként felolvadt, kanalazgatni kell azt ki felé, egy ollyan faedénybe, mellyben forró viz van; és mikor aztán utoljára mind kiolvadt, és leszedtük; a' maradékot egy gyapjúzacskóba merni vagy tölteni és kifacsarni. A mi hártya vagy tepertyő a' zacskóban marad, azt álló helyére tévén jó lesz szappannak ; és sokkal több benne a' haszon, mintha kiégetnék azt, mint parasztosan és veszteséggel szoktuk, mikor a' faggyút víz nélkül olvasztjuk ki. Az ilyen kifőtt faggyúból készült gyertya szép fejér, tisztán ég, 's erőszak nélkül nem foly." 10 Pacala Viktor: A resinári parasztudvar és havasi gazdálkodás. NÉ. X. (1929) 111.
