Szabadfalvi József: Mézeskalácsosság Debrecenben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 46. Debrecen, 1986)
VII. A vásározás
75. kép. Kerékgyártó Sándomé a boltban kedöi réteg mégis behatol a mézeskalácsosok és a vásárlók közé. A XIX. század második felében az iparokat szabályozó rendelkezések is lehetőséget nyújtanak arra, hogy kereskedők is foglalkozhassanak az áruk közvetítésével. Tudomásom szerint Debrecenben a XX. század harmincas éveiben jelentek meg a mézeskalács árusításával foglalkozó kereskedők. Korábban egy-egy mesterembernek volt vásáronként alkalmazott eladója. Az egyik ilyen vásározó a harmincas években függetlenítette magát, és a maga nevében árusította a mézeskalácsos-mesterektől vásárolt árut. Vásárolt debreceniektől is, de még inkább a nyíregyházi mézeskalácsosok tói. Üzlete a Csapó utcán, a piac mellett, a legforgalmasabb részen volt, és berendezése, kirakata teljesen beleillett más kereskedők boltjai közé. Boltot mézeskalácsos-mester is nyithatott. Kerékgyártó Sándor a harmincas években rendezte be üzletét. Itt éppen úgy árusítottak, mint más kiskereskedésekben. Az áru üvegezett szekrényekben és fiókokban volt elhelyezve (74—75. kép). Az 1950-es évektől a nyíregyházi mézeskalácsos-mesterek egy része sem maguk árusítottak. Átadták áruikat percentes árusoknak, akik az eladott készítmények után tízes percentet kaptak. Az áru ebben az esetben még a mesteré, de minden mézeskalácsosnak megvolt az árusa, akik rendszerint nyugdíjasok vagy mások, s az árusítást csak mellékkeresetként űzték. Amikor még egy-egy vásáron több sátrat állítottak fel, akkor is a percenteseket hívták meg árusítani. A kereskedelem behatolásának a készítők és a vásárlók közé ez a legkezdetlegeseb b formája. Nyíregyházán a percentesekből kialakultak kereskedők is. Ugyancsak a harmincas években kértek többen ipart mézeskalács-készítmények árusítására. Ezek ugyan még nemcsak mézeskalácsot, hanem cukorkát, csemegét, hűsítő italokat és gyümölcsöt is árusítottak. Az önálló kereskedőknek — nem szívesen, de — néha adtak árut. A múlt század utolsó évtizedeitől a vásárok mindinkább vesztettek a jelentőségükből.
