Szabadfalvi József: Mézeskalácsosság Debrecenben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 46. Debrecen, 1986)

VII. A vásározás

71. kép. Szétlökős sátor aszfaltos helyen nehézségekbe ütközik. Az elmúlt századokban és faluhelyen ma is nagyon jól megfelelt a szétlökős sátor, mert az utcák, terek nemigen voltak burkolva. Hátránya még a szétlökős sátornak az is, hogy csak felülről van fedve. Az újabb típusú lécből épített sátor, amely Debrecenben, Sátoraljaújhelyen és Karcagon honos, jobban védi az árusokat, mivel az oldaluk is ponyvával védett. A szétlökős sátor (71. kép) a nyíregyházi és sárospataki mestereknél mind a mai napig használatban van. A szétlökős vagy celtlájznis (Sárospatak) sátor nagysága változó, mindenki az igényeinek megfelelőre csináltatta. A sátornak ezt a típusát egy darab ponyvából, hat darab karvastagságú rúdból, négy darab vascövekből és kötélből állítják össze. A ponyvát a négy rúd tartja. A rudak végét celtlájzniba (négyágú vessző, kissé egy irányba meghajlított cső) dugják bele, amely lapos gúla alakot ad a ponyvának. A celtlázni helyett még nem is olyan régen vastag kötéllel erősítették össze a négy rudat. Ez azonban kevésbé volt alkalmas, mert a rudak végei kidörzsölték a ponyvát. A ponyvát a négy sarkánál erősen lekötik a rudakhoz. Ezután leverik a földbe a sátor két hátsó karóját, amely kb. húsz cm magasság-