Szabadfalvi József: Mézeskalácsosság Debrecenben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 46. Debrecen, 1986)

VII. A vásározás

ra áll ki a földből. A hátsó két rudat ehhez kötik, ez első két rúd végét pedig a sátor elején kissé ferdén álló aufhiblin lévő hurokba akasztják. Ezután rögzítik a sátrat a két első sarok irányában levert karóhoz. Enélkül a sátor nem állna meg, mert az aufhibli nincs leverve a földbe. A sátor első két rúdjára kötik fel elöl a felállított pult felett a szögeslécet. Erre akasztják fel az ejzolt szíveket. A szöges léc alá a sátor elejébe állítják a pultot, pud/it (Nyíregyháza), amely rendszerint öt szál deszkából áll. A deszkák nincsenek asztallá összedolgozva, így nehezebb lenne a szállítása. A deszkákat csak a sátor felverése után állítják rá a magukkal vitt lábakra. A belső deszkára a két végén egy-egy húsz-harminc cm-es fadarabot állítanak, amelyre még egy deszkát fektetnek rá. Ezt polcnak vagy pudlinak nevezik. Készítenek néha kétlépcsőzetű polcot, ezt duplapudlinak nevezik. A vásározóasztalt durva vászontakaróval, santuggaX, majd egy vékonyabb terítővel takarják be. A pulton mindennek megvan a megszokott helye. Elöl a polcok előtt a csomagolatlan tésztán vannak néha üvegdobozban. A csomagoltakat a polcon vagy a pulton helyezik el. A nagy tükrös szíveket és a díszes, csomagolt mézestésztákat a polchoz támasztják. A díszítésnél a sátor külső képének kialakítására nagy figyelmet szentelnek. A vásárlók figyelmét a sátornak kell felkeltenie. A kirakott áru elrendezése nemcsak a vásárlóknak, hanem a szakmabelieknek is szól. Célja az, hogy egymásnak is megmutassák készítményeiket. Sólymos Ede feljegyzése a bajai mézeskalácsosokról röviden ezt így foglalja össze: „Ki kell tenni a sátorba, hogy lássák, ki tett ki magáért."

12 A pult két végén állt valaha a gyertyaléc, amikor még a gyertyák nagyobb fokú árusításával és készítésével is foglalkoztak. Két függőlegesen álló léc felső részére erősített harmadik lécbe szegek voltak beverve. Erre akasztották fel a gyertyákat. A vastagabbakat egyenként, vékonyabbakat többet összekötve függesztették fel (72—73. kép). A vásárokon árusító kismestereknek jó kereskedőknek is kellett lenniük. A mézeskalácsosság területéről is lehetne példákat felsorolni arra, hogyan sikkadt el egy-egy tehetséges ember munkája a kevésbé jó kereskedelmi érzék hiánya miatt. Debrecenben a mézeskalácsosok közül Kerékgyártó Sándor volt a legjobb kereskedői érzékkel rendelkező mester. Sátrán a következő felírás volt olvasható: „Debrecen, egyetlen régi (néh. Szentessy és Czobor) mézeskalácsos családja KERÉKGYÁRTÓ SÁNDOR Arany és ezüst stb. éremmel kitüntetett ezüstkoszorús MÉZESKALÁCSOS mester Debrecen, Batthyány 4. sz. Debrecen első vizsgázott mézeskalácsos különlegességeket készítő mestere." Kereskedelmi érzékére jellemző veit a következő néhány szava is: „Büszke voltam a jó árura. Szívesen árusítottam, ez nekem külön élvezetet jelentett." Kerékgyártó Sándor a vásározás terén is utolérhetetlen volt. Az alább közölt kis versikéket szembetűnő betűvel írta ki díszes dekoráció között a sátrára. Az első vers felett Hófehérke és a hét törpe látható: Hófehérke, találd ki hol voltam, hol? Mézest hoztunk neked a Kerékgyártótól. Legjobb mézest hol is vegyél Ne törd fejed vándor, Megtalálod piros szíven Kerékgyártó Sándor. Keresd, hol a piros szív, Legjobb mézes ezzel hív. Debreceni mézesvevők álma Piros szíven Kerékgyártó márka, 12 Sólymos i. m. 1—2.