Gazda László szerk.: Ecsedi István születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 44. Debrecen, 1986)

Ujváry Zoltán: Az életképeket és útirajzokat író Ecsedi István

erős kiáltásokkal felszáll. Vissza-visszanéz; fecseg. A többiek utánaindulnak. Nagy kört tesznek a levegőben, s leszállnak a gyepre. Indulnak téli hazájuk felé; gyakorolnak. A Nap már nem heves. Tekintete fátyolos. A tiszta, csendes levegőben millió cecelégy örvénylik. Ősz van. Hosszú bikanyál nyújtózkodik fejünk felett. Az Alföld léggömbje, a búzalopó száll. Isten veled, nyár/" (Pusztul a régi pásztor- és bet y ár nóta a Hortobágyon, 51. 1.). Mintha Káplár Miklós — a kedves jó barát — festményeit látnánk, amelyek éppen ilyen líraian és mély átéléssel tárják elénk a mindkettőjük által hőn szeretett Hortobágyot. A Hortobágyi életképek után Ecsedi életkép jellegű újabb gyűjteményt nem adott ki. Ilyen írói hajlamát a tudományosabb igényű útirajzokban, útleírásokban elégítette ki. Szívesen és gyakran utazott. Útjairól, a szerzett élményekről, tapasztalatokról rendszeresen írt a napilapokba. Két jelentősebb útjáról közreadott cikkeit egy-egy kötetbe állította össze. Köteteiben minden érdemlegesebb útibeszámolója integrálódott, s ezért számunkra ma már kevésbé fontosak a különben is alig hozzáférhető újságcikkek. Fontosak viszont könyvei, amelyekben a közreadott anyag érdekességén túl egyfajta írói szerkesztésmóddal is megismerkedhetünk. Ez a szerkesztésmód ismeretterjesztő célzatú, lényegre törő, összefogottságot igénylő. A bulgáriai útjáról a Bolgárok földjén (1929), a palesztinai utazásáról pedig Utazásom a szentföldön (1933) címmel jelentette meg útirajzait. Bulgáriai utazásai jelentős néprajzi eredményekkel jártak. Jelentésében így számol be kutatóútjától : ,J92ó. augusztus havában Bulgciria és Törökország területén végeztem néprajzi megfigyeléseket. Megfigyeléseimet főleg a török fajta nép tanulmányozására irányítottam. Bejártam Bulgáriában Szófia, Ruszcsuk, Várna, Sumen, Philyipoly vidékeit, Törökországban Konstantinápolyt választottam központnak, úgy az európai részt, mint a kerület kis-ázsiai részén a jellegzetes falvakat. A magyarok nagy ősfoglalkozása, a pásztorkodás és a földmüvelés után kutattam a török népeknél. Megállapítottam, hogy az ősfoglalkozások primitívségét tekintve egyforma az európai és az ázsiai törököknél. A török paraszt még mindig egyszarvú primitív faekével szánt, borona ja primitív faráma. Szekérrel, szánkóval és hengerrel nyomtat. Csak elvétve látni Bulgáriában, hogy az ágyást lóval vagy ökörrel tapostatja. A gazdasági szerszáma a legkezdetlegesebb. A pásztorkodás főleg a juhászaira szorítkozik. A törökök pásztorkodása teljesen pusztai. A török pásztor éppen úgy nem tűri a fát, mint a magyar. A fák és bokrok fiatal hajtásait a juh és a kecske rágja le. A juhászok eszközei olyan primitívek, mint a mi pásztorainké. A jobb gazdaságok hordozható kunyhókat készítenek nekik deszkából. Megvan a cserély, gallyakból fonva, mint Kecskemét vidékén, az ágak a földbe csak beszurkálva, mint a fél századdal ezelőtt a Hortobágyon, eszköze csak pár darab és primitív. így a kampó is ugyanaz, mint nálunk, csak a feje is fából van. Ilyen volt nálunk száz évvel ezelőtt. A juhporost éppúgy megseprik, mint a Hortobágyon, és trágyával tüzelnek a fátlan faluban, de elvonják a trágyát a sovány földtől. A tehéntrágyát éppoly gondosan összeszedik és megszárogatják a jó meleg napon, és elteszik télire, mint a Hortobágyon." (Idézi Balogh István: Ecsedi István élete és munkássága. Debrecen, 1985. 57—58. 1.) Ecsedi úgy vélte, hogy a bolgár, a török és a magyar kultúra összevetéséből plasztikusabban kitűnnek a néprajzi sajátosságok, különbözőségek és egyezések. Leírásaiban a földrajzi szempontok igen erőteljesen előtérbe kerülnek, részletesen írja le magát az utat, az utazást. A kötet számunkra legfontosabb fejezetei: Egy bolgár-török faluban, Török és bolgár nyomtatás, A török gazda háza tája, A bolgár falusi gazda udvara, Családi hagyományok a bolgároknál, Az ősjuhászat a szófiai medencében, A kis halász az Iszkeren és A rózsák völgyében. A két bulgáriai útjáról egyébként Ecsedi szakfolyóiratban is közölt tanulmányt. A bolgárok ősi földművelése című munkáját a Néprajzi Értesítő közölte (1928). Az Utazásom a Szentföldön címen kiadott kötete néprajzi szempontból kevésbé jelentős (e tekintetben Egy földművelő zsidó telepen című fejezet a figyelemre méltó). De mint útirajz