Gazda László szerk.: Ecsedi István születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 44. Debrecen, 1986)

Ujváry Zoltán: Az életképeket és útirajzokat író Ecsedi István

színes, sok helyen kimondottan élvezetes, figyelmet lekötő olvasmány. Az utazást részletesen leírja, a szokatlanra, a keleti jellegű dolgokra fokozottan figyel, érzékeli az arab—zsidó problémákat, a szociális gondokat, gyakran azonban jelentéktelen dolgokra is kitér (cipőtisztítás, ruhamosatás vagy pl. milyen étvággyal ette a birkahúst, amit meg-megsózott, hogy jobban essen rá a bor stb.). Feltűnő, hogy alig-alig nyújt részletesebb tájleírást, és csak néhol villant fel egy-egy természeti képet, lírai betoldást: „A kék tenger még egyszer előbukkant. A reggeli köd már teljesen elszakadt a hideg hullámoktól. Mosolygott a tenger, mint a gyermek kék szeme" (110.1.); „Madarak csicsergése üdvözli a meleg hajnalt" (238.1.). A kötet 14 fejezetéről elmondható, hogy egy ilyen út iránt érdeklődőknek a maga korában nyilvánvalóan hasznos olvasmányul szolgált, az érdeklődést felkeltette egy akkor még kevésbé ismert terület népe és kultúrája iránt. Egy mai utazó Ecsedi nyomdokain járva érdekes összevetést tehetne, mi és hogyan változott fél évszázad alatt. A fentiekben nem tértünk ki Ecsedi István hírlapokban megjelent életképeire, útirajzaira. Csak az önálló köteteket említettük, amelyek azonban lényegében tartalmazzák a újságokban megjelent írásait. Nyugat-európai, észak-európai útjainak emlékeit nem sorolta kötetbe. Az érdeklődő ezeket az egykori Debreczen újság hasábjairól ismerheti meg. Ecsedi Istvánt elsősorban etnográfusként tartja számon a magyar tudomány. Amikor azonban végigtekintünk egész életpályáján, nem hagyhatjuk figyelmen kívül sokoldalúságában, sokirányú érdeklődésében életképeit és útirajzait. Ezek az írásai egyszerre irodalmi alkotások és forrásértékkel bíró néprajzi megfigyelések. Méltó, hogy születésének 100. évfordulóján munkásságának erről a műfajáról is megemlékezzünk.