Gazda László szerk.: Ecsedi István születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 44. Debrecen, 1986)

Szilágyi Miklós: Az „ősfoglalkozások” Ecsedi István kutatásaiban

kerülhetem el, hogy először az Ecsedi-életmű legnehezebben megérthető különösségére, ellentmondásosságára figyelmeztessek. A halászati monográfia anyagát több mint egy évtizedig, s rendkívül szisztematikusan gyűjtötte, a vadászati monográfia anyaga viszont mintegy mellékesen gyűlt össze. Vagyis munka közben, a végső megfogalmazás előtt aligha mérte fel pontosan a témafelfedezés tényleges jelentőségét ! Még 1930-ban, a Déri Múzeum kiállításvezetőjét fogalmazva is azt hangsúlyozta, hogy a vadászat úri passzió volt, „népies jelentősége nálunk nagyon kevés", a halászat ellenben „nagyon kifejlett népies foglalkozás", a szegény ember mindig halászott, ha folyón nem tehette, akkor pocsolyában. Aztán két esztendő múltán előbb mégis a vadászati anyagot dolgozta fel — alig kisebb terjedelemben, mint a rákövetkező évben a halászati anyagot. A halászat és a vadászat mint lehetséges néprajzi téma iránti vonzalmának erre a különbségére, illetve vadászati monográfiája anyaggyűjtésének meglepően csekély időtartamára a múzeum nyomtatott jelentéseiből, az előzetes publikációkból és a Sőregi írta részletes életrajzból megbízható információkat szerezhetünk. A világháború előtti években kizárólag a hortobágyi pásztorkodási kutatta; még a tárgygyarapodást részletező adatsorokból is alig lehet arra következtetni, hogy a vadászat vagy a halászat eszközei már ekkor felkeltették volna a figyelmét. Sőregi szerint először 1920-ban járta végig a Közép-Tisza mentét, s jutott el a Bodrogközbe, ahol ő kalauzolta el a lápi halásztanyákra. A gyűjtőútnak azonban nincs nyoma az 1920. évi jelentésben. Ha valóban ebben az esztendőben történt Ecsedi és Sőregi első találkozása, a tiszai gyűjtés és a bodrogközi látogatás alig lehetett több tájékozódásnál, komoly eredményű gyűjtésről ugyanis csak az 1921. évi jelentés számol be. Ez év július 15. és november 6. között, majd 1922. január 7—9-én rövidebb-hosszabb kirándulásokat tett Ecsedi a Tisza mentén is, a Bodrogközben is. A gyűjtött tárgyakról és az „ősi állapotokról" megfogalmazott néhány monda-t félreérthetetlenül bizonyítja, hogy csak ennek a bodrogközi gyűjtésnek az „útinaplója" lehet a „Bodrogköz rejtelmei", mely 1925-ben jelent meg a Poros országutakon kötetben. Az 1922-ben tovább is folytatott tiszai és Tisza menti halászati témagyűjtések legérdekesebb részleteiről azon frissiben igyekezett beszámolni Ecsedi a szakfolyóiratokban, s a Néprajzi Társaság 1922. április 22-i ülésén előadást is tartott „eredeti megfigyeléseiről". Ezekben az években íródtak a Föld és Emberben, az Ethnographiában megjelentetett apró adatközlései, s gyanítom, hogy a Rekesztő halászat a Tiszán és az alföldi kisvizeken című első igényes összefoglalása szintén néhány évvel a megjelenés (1926) előtt elkészült, csak a Néprajzi Értesítő kényszerű szüneteltetése miatt kellett várnia a publikálással. (Talán csak első megfogalmazásban készült el, s alkalmasint erre s egy másik, tudtommal meg nem jelent dolgozatra vonatkozik az 192l-es jelentés egy mondata: „Sajtó alatt vannak a tiszai horgászatról és varsákról írott értekezései.") 1924-től ismét intenzív halászati gyűjtésekről számolnak be az éves jelentések. Az említett évben az Ecsedi-láp vidékén a „régi pákászok, csikaszok életének ... pusztulóban lévő" emlékeit figyelte meg; a Tiszánál a nagyhalászatról gyűjtött adatokat, a Kösi mentén pedig a kisvízi halászatot tanulmányozta. A Kösi (Kesely, Kösü) — halászati monográfiája szerint — „Debrecen, Nádudvar, Szovát határában ... szabályozás után is felette kanyargó víz. Az év nagy részében kiszáradna, ha a debreceni csatornavíz nem táplálná." A jelentésben olvasható Kösi víznév esetleg ekkor sem, ahogy a következő évben sem, csak az említett három településen való gyűjtésre utal, hiszen az év folyamán Bojtról, Nagyrábéról és a Hortobágyról is szerzett halászati jellegű tárgyakat a múzeumnak. 1925-ben újra a Kösély menti településeken kutatott: a Hortobágyon, Kecskéspusztán, Angyalházán, Szoboszlón, Szováton, Nádudvaron, a pásztor- és betyárdalok gyűjtésével kapcsolván össze a halászati témagyűjtést. Augusztus 25. és 31. között a Tiszakanyártól Bérceiig terjedő Tisza-szakaszon, októberben pedig Füreden, Örvényen, Szőllősön, Dadán, Dobon és Szederkényben figyelte a halászok munkáját, s közben „maga is halászgatott, horgászgatott". Mivel egy-egy Tisza