Gazda László szerk.: Tanulmányok Debrecen és a megye felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 43. Debrecen, 1985)

Odalszámok - 23

körüli építési korszakához tartozó nyugati torony — későbbi nevén Fehér- vagy Cserepestorony — nyugati falának egy részét fellelni. A podeszt alatt megtaláltuk a gótikus templom eredeti pozíciójú támpilléreire történt későbbi felfalazást. A kutatás nem várt eredményeket is hozott. Az 1564-ben tűzvész által jelentősen pusztított háromhajós templom helyreállítására 1626—1628-ban került sor, de már nem az eredeti gótikus boltozattal. A nyugati torony megerősítésére ekkor vastag köpenyfalat emeltek. Ennek a köpenyfalnak a megbontásával nagyszámú és építészettörténetileg nagy értékű, a XV. század második felére keltezhető zárókövet és bordatöredéket találtunk. Bizonyítékai, hogy az 1564. évi pusztulás előtt a Szent András-templomnak volt egy harmadik építési fázisa, a XV. század derekán átboltozták. Meglepő eredményekre jutottunk az írott forrásokból ismert Imaterem kutatásánál is. Ez a templom északi mellékhajójához csatlakozott a keleti oldalon. Az imatermet 1568 és 1628 között használta a református gyülekezet. Az ásatás bizonyította, hogy ez az objektum mint északi sekrestye-kápolna már a XV. század végén megvolt. Sikerült feltárni az északi fal északkeleti irányítású saroktámpillére mellett az eredeti, valamint az 1626—1628 közötti újjáépítéskor emelt támpillérek maradványait is. Kikerült a föld alól az északi imaterem bejárati előtere. A református gyülekezet a kápolna keleti falába vágott ajtót. Két téglapadló szintet tártunk fel s döntő építészeti bizonyítékát találtuk az imaterem és a renovált Andrástemplom 1628-ban történt összeépítésének. Előkerült egy nyolcszögletű keresztmetszetű téglapillér-alapzat. Ez a pillér az egybeépített északi mellékhajó és az imaterem síkmennyezetét támasztotta alá. Az imaterem keleti bejáratánál a legalsó padlószint, illetve a bejárat alatt leltük meg egy egyenes szentélyzáródású kis templom keleti falának alapozását, az imaterem északi fala, illetve a már említett északkeleti irányítású támpillér alatt pedig ugyanehhez a falhoz tartozó északi falszakaszt és egy kissé eltérő tájolása északkeleti támpillér maradványát. A Verestorony, Cserepestorony, északi imaterem egységes Romkertté történő helyreállítását Kertai László a Keletterv mérnöke tervezte, ő a kutatásban is kezdeményező volt. A helyreállítás hatalmas költségét országos szervek támogatása nélkül egyedül Debrecen városa viselte ! A kutatás és a Romkert kiépítése nemcsak várostörténeti, építészettörténeti szempontból juttatott minket értékekhez. Az északi imaterem feltárása egyháztörténeti vonatkozásban is nagyjelentőségű. Itt prédikált Méliusz Juhász Péter, itt alakult ki szervezeti formában a kálvini irányzatú református egyház az 1567. évi debreceni zsinaton. A magyarországi reformátusság számára sem közömbös kutatási eredményért a tiszántúli egyházkerület püspöke levélben mondott köszönetet a városi tanács vb elnökének, az ásatás vezetőjének és a Romkert építész-tervezőjének. Annál sajnálatosabb, hogy 1984 tavasza óta felelőtlen híresztelések terjednek városszerte. A Nagytemplom két toronyközötti timpanonján és különösképpen a nyugati bejárat menti falon mutatkozó repedésekért a régészeti kutatást és a Romkert építését „okolják". Holott azok részben már az 1820-as évek közepén, de különösen az 1829. évi, majd az 1834. október 15-i nagy debreceni földrengés után megvoltak. Utóbbi földrengés kártételeiről teljes leírást ad az egyházközség 1834. október 18-i gyűlésének jegyzőkönyve. E szerint : .... a' napnyugati oldalon egy ablak felett a' bolt hajtás, mely már ennek előtte is megnyílt volt, most újra annyira meg repedt, hogy az ékek belőlle kihullottak, továbbá, hogy több helyeken is meg repedeztek ugyanaz bolthajtások.... (A Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára. A debreceni ref. egyházközség jegyzőkönyvei 1834—1838.1. 99. c. 19., a 18—19. oldalakon). 1981 őszén M. Nepper Ibolya Józsa-Klastrompart lelőhelyen tárta fel Egyházasmacs, későbbi nevén Szentgyörgy templomának alapjait. A terület annyira bolygatott volt, hogy Zoltai Lajos az esetleges eredménytelenséggel számolva az 1910—20-as években régészeti feltárásáról lemondott. M. Nepper Ibolyának viszont sikerült fellelni a XIII. század első felében épült Szentgyörgy egyház alapjait. Alaprajza nyomán a nagygúti Pusztatemplommal rokoníthatjuk. Egyhajós, egyenes szentélyzáródású, teljes belső hossza több mint 16,5 méter, a hajó szélessége 6,5 méter, a szentély szélessége több mint 4,5 méter. Mind a szentély sarkain, mind a szentély és a főfalak találkozásánál, valamint a főfalak és a nyugati fal találkozásánál támpillérek állottak. Az ásatást egy ma igencsak fehér hollónak számító egyéni mecénásság, Lévai Béla egyetemi adjunktus jelentős anyagi támogatása is lehetővé tette. A helyreállítás 1982-ben történt Takács Péter ny. építész-tanár tévézésében és művezetésé-