Gazda László szerk.: Tanulmányok Debrecen és a megye felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 43. Debrecen, 1985)
Odalszámok - 24
vei. Ehhez a Hortobágyi Intéző Bizottság és Debrecen városa biztosította az anyagi fedezetet. 1982 nyarán a debreceni erdőspusztán sikerült egy XII. század végére keltezhető kis templom félköríves szentélyének 5/6-át, majdnem hiánytalanul a déli főfalat és nagy szerencsénkre a nyugati fal déli falhoz csatlakozó szakaszát meglelni. A hajó belső hossza közel 7 méter, szentélyének hossza majdnem 4 méter, a hajó szélessége több mint 5 méter. Az alapokat a teherbíró homoktalajra kőből rakták, a szentély felmenő fala is jelentős magasságban kőből volt. Az alaprajz és az építési technika mellett a kutatás során a korábban már megbolygatott sírokból előkerült S-végű hajkarika és III. Béla dénárja bizonyítja, hogy a templom egy évszázaddal régebbi, mint Fancsika falu eddig ismert első, 1273. évi okleveles említése. A kutatást és a helyreállítást teljes egészében a Debreceni Parkerdészet fedezte. Szép példáját adta ezzel az általa gondozott terület iránti minden vonatkozásban érzett felelősségének. A helyreállítást még az év őszén Takács Péter tervei és művezetése nyomán a Debreceni Műszaki Erdészet dolgozói végezték el. Az Országos Műemléki Felügyelőség megbízásából 1981-ben falkutatást és a XVIII. század eleji belső járószint megkeresését végeztem a hajdúszováti református templom körüli már-már pusztulásra ítélt erődfal nyugati szakaszánál. Megállapíthattuk, hogy a kulcslyuk alakú lőrésekkel ellátott fal a XVII. század közepén már állott, a XVIII. század utolsó harmadában is javítgatták. 1982-ben az OMF és HIB jelentős anyagi támogatásából Geller Ferenc építészmérnök minden részletre kiterjedő tervei alapján megtörtént a nyugati fal helyreállítása. 1983 tavaszán az északnyugati saroképítményt kutattuk meg. Ebben falkutatással és a padlószintek feltárásával három építési fázist sikerült megállapítani. A külső kutatóárok tisztázta, hogy a XVII. század közepén állott erődfal egy korábbi körítőfalra épült, amelynek volt az északnyugati irányítású sarok támpillérje. A saroképítmény végleges formáját a nyugati és északi falán levő eredeti lőrések befalazásával és egy nyugati ablakocska megnyitásával a XVIII. század végén nyerte el. Az építményt a múlt században tovább módosították, elsősorban is a két északi ablak megnyitásával. 1984 nyarán kutattuk meg a délnyugati saroképítményt. Tisztáztuk, hogy jelen formájában a XVIII. század végén már javított lőréses nyugati fal folytatásaként, de melléfalazással épült. A legalsó téglasorok egyidősek a nyugati fallal. Az épület délnyugati sarkán megtaláltuk egy lefaragott sarok támpillér helyét, és a jelenlegi járószint alatt nem mélyen a támpillér alapozását. A déli fal kutatószelvényében előkerült alapkiszélesítés bizonyította, hogy a XVII. század közepén itt védőfal állott, melyhez, illetve melyre a délnyugati saroképítményt ráépítették. Az épület belsejében megtaláltuk az eredeti döngölt agyag padlószintet. Kibontottuk a keleti és északi falon levő szellőzőnyílásokat. A tetőszint alatt a felső szellőzőnyílásokat mind a négy falon megtaláltuk, és az építmény nyugati falán, a jelenlegi bejárati ajtónál mélyebben, a XVIII. századi ajtó küszöbszintjét, az eredeti ajtó feletti teherhárító boltövet. A délnyugati saroképítmény belül meszelt falaival és agyag padlójával eredetileg is gabonatároló helyiségnek épült. Helyreállítására 1985-ben kerül sor. Nem szóltunk részletesen azokról a nagyjelentőségű ásatásokról, melyek eredményeként Herpályon a Kolostor-templom közelében 1980 őszén napvilágra kerültek a falu XII. század elején épült kisméretű, félköríves szentélyű, altemplomos megoldású plébánia templomának maradványai és az ennek pusztulása után a Telek határrészen épült XIV. századi sokszögzáródású szentélyű, északi sekrestye-kápolnával ellátott templom falmaradványai. Ezek értékelése, műemléki jellegű bemutatható állapotba hozása a soron következő feladatokhoz tartozik. De nem szólhattunk részletesen az erdőspusztán, Nagycserén 1983-ban feltárt négykaréjos templomról — területünkön ez az első ilyen jellegű — mely a XII. századi Újlak, későbbi nevén Szentjános falu egyháza volt. Beszámolónk a tudományos értékelés és műemléki vonatkozások szempontjából is már lezárt lelőhelyek kutatásának ismertetését tűzte feladatul. Összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy sok-sok tétovázás, a vissza nem térő lehetőségek elmulasztása mellett, az 1960-as évektől kezdődően területünkön olyan feltáró és helyreállító munka folyt, melyre a következő nemzedékek idején is csak büszkeséggel lehet visszatekinteni. E helyen is ki kell emeljük a kutatások, majd a műemléki helyreállítások vonatkozásában az Angyal László vezette Megyei Műemléki Albizottság kezdeményező támogatását.
