Módy György: A Szent András templom és a Verestorony kutatása 1980-ban - Debrecen 1290-1390 között (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 42. Debrecen, 1984)
volt az ő fiának a rövid életű Jánosnak a házastársa. Csak a Debreceni uradalom különböző részeihez 1405 után jogot tartó családok sorát figyelembe véve, gondolhatjuk, hogy vagy Jánosnak, vagy a fiának Lászlónak, az utolsó Debreceni-nek Monaki leány volt a felesége. 1395-ben ugyanis Debreceni János fia László és Monaki Sandrin adtak a csapóknak szabadalomlevelet. A kutatás korábban gondolt arra, hogy Monaki Sandrin Debreceni László sógora volt, viszont Lászlónak csak egyetlen leány testvéréről tudunk Katalinról, akit ónodi Czudar Benedek vett feleségül. 113 A Debreceni család Jakabot és Pált követő három nemzedékének férfitagjai ugyan nem vettek részt az ország, még a keleti országrész közéletében sem, de az uradalmat gyarapították is, vagyonukat szaporították. Házassági kapcsolataik révén — a leányokat is ide számítva — az ország előkelő nagybirtokosaival azonos módon éltek debreceni kastélyukban. A rendelkezésre álló kevés adat is bizonyítja, hogy folytatták a mezőváros gazdasági fejlesztését. Az 1370—80-as években földesúri adományként jutott a communitas újabb földekhez, elsősorban a várostól északkeletre fekvő és az uradalom tartozékai közé az 1330-as évek elején került, de később elnéptelenedett Szentdemeter, Szata, a biharmegyei Soma, valamint Latóteleke és Poroszlóteleke Árpád-kori települések határából és a Debrecentől délnyugatra eső Szentkeresztföldjén (a korábbi Lomb falu). Ezeket ugyanis Zsigmond király 1406. június 10-én kiadott oklevele mint ..régtől fogva Debrecen városához tartozó birtokokat" nevezi meg. 114 Az északkeletre eső részen feltehetően 1380 körül került a városlakók kezére a Soma és Szata között elterülő Likaháza és a Szatától nyugatra eső Árokteleke is. Ezeknek az erdők közé települt elnéptelenedett falvaknak a határát a debreceniek legelőnek és kaszálónak hasznosították. A mezőváros határán ezekben az évtizedekben lett jelentősebb a XV. századból már oklevelesen igazolható nagyarányú extenzív állattartás, mely egyben a két legfontosabb iparág, a gyapjú- és bőrfeldolgozás nyersanyagát is biztosította. Nem érezzük teljesen megalapozatlannak azt a feltevésünket, hogy a már 1360 előtti iparágak mellett sorra kialakultak azok a kézműiparok, melyek a későbbiekben is számottevőek voltak a városban: a posztószabók és nyírómesterek, a mészárosok és az állati zsiradékot feldolgozó szappanfőzők és gyertyamártók. Számuk egyre szaporodott, később a posztócsapókhoz hasonlóan ők adtak nevet a Nagy és Kis Szappanos utcáknak. 113 Balogh: A legrégibb debreceni céhlevelek, i. m. 134—135. — Monaki Sandrin esetlegesen Debreceni László sógora: Zoltai: Települések .i. m. 16. — De ez a Sandrin az ifjabbik kell legyen, hiszen anyja 1394-ben már özvegy, kúriája Macson volt. Az 1394. évi ügy folytatását megörökítő 1410. oklevélben mint Macsi Sandrin özvegye szerepel: Zichy okmánytár VI. 29—30., 64. — A macsi-hosszúmacsi és az egyházasmacsi-szentgyörgyi jobbágyok kétfelé történő egyházi adózásának perét a Szentgyörgyegyházán birtokos Várdaiakkal szemben 1414-ben Debreceni László özvegye és — ezúttal így nevezik — Debreceni Sandrin özvegye folytatta: Zichy okmánytár VI. 318—319. — Sandrin apja Monaki Mihály 1377-ben Hatházon birtokos: Kállay-család levéltára II. 176. 114 HBmL. IV. A. 1021/a. Meo. 11. — A XIV. századi Szata, Soma határa a debreceniek későbbi Nagycsere nevű erdőspusztájába olvadt be, Likaházával és Ároktelekével együtt. Latóteleke, másnéven Latóháza a későbbi fancsikai erdőspuszta része lett. Lásd Módy György: A debreceni erdőspuszták története 1945-ig (Debrecen, 1981) 9—13. és u. ő: Fancsika, egy XVI. század végén elpusztult északbihari falu. In: A Bihari Múzeum Évkönyve III. (Szerk. Héthy Zoltán, Berettyóújfalu. 1982) 79—91. — Zsigmond parancslevelében Garai Miklós nádort és az uradalom tartozékain alkalmazott officialisait utasította, hogy a sorolt „régtől fogva Debrecenhez tartozó usuális földek" használatában tilalommal és zálogolással ne háborgassák a debrecenieket.
