Módy György: A Szent András templom és a Verestorony kutatása 1980-ban - Debrecen 1290-1390 között (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 42. Debrecen, 1984)

repestoronnyal és a kishajó tornyával mutató ábrázolásokról, hogy azok ". .. kezdetlegesek, hiányosak, kevésbé megbízhatók."

78 Zoltai érdemét csak növeli, hogy régészeti kutatás nélkül, a belső térre vonatkozóan sajnálatosan szinte semmit fel nem tűntető alaprajz és elsősorban az 1802 után készült homlokzati rajz alapján kísérletet tett a templom 1564. évi tűz előtti szerkezetének rekonstruálására. Láttuk, helyesen ismerte fel, hogy az 1802-ben lebontott kishajó helyén a nagyobbik északi melléképítmény a tűzvész után templom nélkül maradt gyülekezet számára épített imaterem. A többi porticusokat az 1628-ban befejezett újjáépítéshez kapcsolta. Rekonstrukciós alaprajza szerint a Szent András-templom hajójának hosszúsága 45,5 méter, szélessége 16 méter volt. Szentélye a nyolcszög három oldalával záródott és azonos szélességű volt a hajóval. A nyugati homlokzat közepén emelekedett a vastagfalú, alapjától nyolcszögletesen indított torony. Zoltai ezzel kapcsolatban nem véletlenül jegyzi meg: „Ilyen nyolcszögű tornyok a csúcsíveskori templomoknál gyakoriak; bár a tornyok alsó tagozata legtöbbször négyszögű." Azt, hogy az ábrázolások a tornyon köríves ablakokat mutatnak, ő szerinte a rajzok felületes volta okozhatta. A déli homlokzati ábrázolás alapján írja le, hogy a templom támpillérei háromlépcsősek, közöttük nagy háromosztású, hosszú ablakok voltak, melyek felső csúcsíves mezejét más-más rajzú rózsa és lóhere idomú kőrácsok töltik ki. Az 1802 utáni ábrázolás szerint a déli oldal bejárata felett a csúcsíves ablak helyett nagy rózsanyílás volt.

79 A gótikus Szent András-templom belső szerkezetét is rekonstruálni próbálta Zoltai. Nagy segítségére volt Bethlen Gábornak 1626. augusztus 15-én kelt levele, melyben válaszol a debreceniek kérésére, akik a fejedelem támogatását kérték a tűz pusztította templom újjáépítéséhez. A várost, földesurának Török Istvánnak a halála után, 1618-tól Bethlen kincstári vagyonként kezelte s utána is az erdélyi fejedelem magánföldesúri birtoka volt. A debreceniek a fejedelemtől 500 forint készpénzt, 500 szál deszkát és a váradi vár építéséhez rendelt kézi és szekeres napszámok kiállítása alól egy évi mentességet kértek. A fejedelem a kérést teljesítette, sőt a neki járó évi 2000 forint adót is elengedte az építkezés egész idejére. Bethlen Gábor levelének alább idézett része alapján kísérelte meg Zoltai a templom 1564 előtti belső szerkezetét elképzelni. Lássuk mi is ezt a részt: „Mivel pedig úgy értjük, hogy tizenkét faragott kőlábon volt annak előtte az boltozat építve, melynek most semmi úton szerét nem tehetnénk, magunk is nyilván tapasztaljuk semmi módját, mert csak a faragandó köveknek szűk volta sem engedi, annál inkább a mesterembereknek kik megfaragnák és készítenék, fogyatkozásuk nem szenvedik. Tettszik annak okáért minekünk is hűségteknek abbeli disposítiója, hogy téglából vitessenek fel az oszlopok és öreg illendő mestergerendákkal illendőképpen meghányattassanak, deszkákkal megpadoltassanak utánna pedig Isten kegyelmességéből mennyezettel megépíttettessék az templom." (kiemelés M. Gy.)

80 Ebből a hiteles leírásból Zoltai szerint kitűnik, az 1564 előtti templomot hat pár oszlop három hajóra osztotta. Ki is szerkesztette a pillérek elosztását, mely álkörüljárós szentélyt ad. így szerinte Szent András egyháza az Alföld eddig ismert legnagyobb gótikus három hajós, álszentélykörüljárós csarnoktemploma volt. Zoltai analógiái szerint olyan, "... amilyen 78 Zoltai: Települések, i. m. 22—23. 79 u. o. 24. 80 Hivatkozik rá Zoltai: Települések, i. m. 23. — Teljes szövegében idézi Balogh István: A debreceni Nagytemplom, i. m. 8. — Nyilvánvaló, hogy az 1628-ban befejezett újjáépítés után már szó sem lehetett gótikus belső szerkezetről, a téglaoszlopok gerendákra helyezett deszkamennyezetet tartottak.