Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 41. Debrecen, 1983)

Sz. Kürti Katalin: A bolgár szobrászat fejlődése 1878-tól 1945-ig

Sz. Kürti Katalin A bolgár szobrászat fejlődése 1878-tól 1945-ig Mint a bolgár művészet minden ága, a szobrászat is 1878-ban indult fejlődésnek. Az iszlám vallás tiltotta az emberábrázolást, tehát az előző 400 évben semmiféle előzménye nem volt a figurális szobrászatnak. Bulgáriában csak a XX. század elején valósult meg a művészeti oktatás. 1896ban alakult az Állami Rajziskola, amely hasonló lehetett a Magyar Mintarajz Iskolához, ez 1908—1909-re Iparművészeti Iskola lett, 1921-re már önálló épülettel bíró, művészeti akadémia (amelynek 1937-ben épült kétemeletes kiállító-háza), 1954-től pedig Képzőművészeti Főiskola. Természetes tehát, hogy a bolgár képzőművészek először Münchenben, majd a Párizsi Akadémián, illetve a párizsi szabadiskolákban : a Colarossi-ban, a Julian-ben, a Grand Chaumiereben tanultak együtt a magyarokkal, az oroszokkal, lengyelekkel. Az önálló bolgár szobrászat első fejlődési szakasza 1878—1900-ig tartott. Marine Vaszilev, Zséko Spiridonov, Boris Schatz tevékenysége jelzi ezt az időszakot. Spiridonov Sumenben született, Münchenben tanult. Kedvelt szobrászati témája: a mitológia, (szatír, nimfa), de portrészobrászattal is foglalkozott. Boris Schatz Párizsban tanult, s egyaránt képezte magát a kisplasztikában és érmészetben. A mi Stróbl Alajosunkhoz hasonlítható tevékenysége. Kiemelkedik a Szófiai Nemzeti Galériában levő Marx portré-reliefje, Rubinstein arcképe, valamint biblikus és mitologikus témájú alkotásai sora. Meglátta azonban a parasztok világát is, s több ilyen művét őrzi a Nemzeti Galéria. A következő időszak az 1900—1920 közötti korszak, amelyből kiemelkedik Andréi Nicolov neve. Schatz tanítványa volt, majd francia és olasz tanulmányutakra ment. Művészetére erősen hatott a rodini impresszionisztikus „festői" szobrászat. A Nemzeti Galéria több, mint 40 művét őrzi: portrékat, mellszobrokat, domborműveket, női torzókat. Legfontosabb az 1922-es „Szellem és az anyag" és az „Anyai csók" című műve. Ezek Rodin szobrászatának, illetve Bonnard impresszionista festőiségének szellemét idézik. A harmadik korszak 1920—44 között tart. Ekkorra már létrejött a nemzeti Képzőművészeti Akadémia, amelyen Spiridonov, illetve Nicolov oktatott. A korszakban kiemelkedő Dona Boiadijeva, Mara Guérguéva, Anastas Dudulov, Vaska Emmanouilova, Iván Lazarov, Ivan Mandov, Jankó Pavlov, Krastio Popov és Ivan Funyev neve. A művészek, többnyire a szófiai Akadémián tanultak, de eljutottak Párizsba és Münchenbe. Ivan Lazarov 1889—1952 közt élt, Spiridonov tanítványa volt, majd Münchenben Hermann Hannái tanult. A Nemzeti Galéria 15 művét őrzi, köztük a „Pihenő paraszt"-ot, a „Parasztasszony fej"-et, a „Kenyér története" című fríz darabjait. 1923-tól, a Szófiai Akadémia tanára lett. Az ő tanítványa volt az ifjabb nemzedék egy sora. Ivan Mandov a 40—50-es években ért el jelentős eredményeket. Legfontosabbak