Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 41. Debrecen, 1983)
Dankó Imre: A bolgár piacok és vásárok néprajzi kérdései
vásár eiönytelen közlekedési helyzetbe jutva hanyatlani kezdett, sőt meg is szűnt és szerepét új, jobb közlekedési lehetőségekhez jutott település vette át (a híres Uzondzsovo-i vásár szerepét a haszkovoi, az Eszki dzsumaja-iét pedig a targovistei). A piacot, vásárt másodsorban a történelem, a történelmi fejlődés határozza meg. A történelem folyamán az árucsere is sok változáson ment át. Ezekben a történelmi változásokban több etnikai mozzanat is megmutatkozott. A Balkán félsziget X. század előtti piacait, vásárait a görög kultúra, a hellenizmus, majd a bizánci hatás, az agora típus (ayo^'a eredetileg gyűlést jelent, jelentésfejlődés révén vált a piac fogalmául. Mégpedig a tengerparti városokban a kikötő mellett, szárazföldi városokban pedig a település közepén, a fellegvár alatt általában négyszögre építve. Agorája a legkisebb görög városnak is volt, a piac, az árucsere lebonyolításán túl a közélet színhelye is volt), illetőleg a tengeri úton való szállítás, a tengerparti kereskedelem jellemezte (Neszebar). A továbbiakban a szervezett árucsere két nagy formájának, a piacnak és a vásárnak bolgár elnevezése is meghatározott fejlődésre, átalakulásra utal. A bolgár nyelv alapvetően 3-féleképpen nevezi a vásárokat, piacokat. A hellenisztikus korból származik a panagir (naHanp) elnevezés. A Balkánt elözönlő szlávságtól származik a vásárok, piacok mindmáig használatos trg alapszóból származó többféle elnevezése (Tpr). Az általános elnevezés azonban a perzsa eredetű protobolgár származék, a pazar (na3ap). Mindkét szóból több helynév, településnév formálódott az idők folyamán : Targoviste, Pazardzsik, jelezve, hogy a település számottevő vásárhely. Bolgár viszonylatban is meggondolandó az az állítás, hogy a piacok, vásárok a vallási ünnepekhez, a szent helyek, szentélyek látogatásához kötötten alakultak ki. Kétségtelen, hogy az ünnepeknek, a szentélyek látogatásának jelentős szerepe van a bolgár piacok, vásárok létrejötte tekintetében, azonban nem kizárólagos, hiszen árucsere mindenütt, minden időben, a legkülönlegesebb körülmények között is szükségszerűen kialakul. Különben meg kell jegyeznünk, hogy a templomok, kolostorok látogatása ma is bizonyos árucsere mozzanatokkal jár együtt: gyertya, képterítő, élelmiszerek árusítása, vétele. Itt kívánkozik megjegyezni, hogy a sok bolgár kolostori vásár (MaHacrapcKH na3ap) közül a trojáni volt a legnagyobb. A bolgár középkorban már virágzó vásárhelyek voltak és az ügyes bolgár kereskedők általában észak felé, a Duna mentén Magyarországig közvetítették a bolgár árukat. 9 A piacok, vásárok védelmét és viszonylagos szabadságát (a piacon, vásáron származásra, nemre, társadalmi helyzetre való tekintet nélkül bárki megjelenhet, oda szabadon hozhat árut, adhat-vehet) a kor feudális berendezkedései szavatolni igyekeztek; elsősorban a vásárok, piacok hasznáért, a vámokért, helypénzekért és az eladásból származó haszonért. 10 Hasonlóképpen a kereskedelem, a kereskedők szabad mozgását is biztosítani igyekeztek. A kereskedők azonban nem érték be ennyivel, saját érdekeik, biztonságuk védelmére Bulgáriában is korán szervezkedésbe kezdtek. Ebbe a virágzó és a feudális megkötöttségek ellenére is fejlődő bolgár áru9. Petar Mitajev: Bolgár—magyar kapcsolatok a századokon át. (Történelmi áttekintés az V. századtól a XV. sz. elejéig.) In: Csavdar Dobrev—Juhász Péter—Petar Mitajev (szerk.) : Tanulmányok a bolgár—magyar kapcsolatok köréből. (Budapest, 1981) 129—144., Bur Márta: Egy bolgár kereskedő Pesten. Uo. 299—322. stb. — Vö. : /. Grunzet: Die Handelsbeziehungen Österreich— Ungarns zu den Balkanländern. (Wien, 1892), K. Veliki: Za targovijata na balgarskite gradove s Avstrija v kraja na XV— XVTII. i nacaloto na XIX. v. Istoriceski Pregled XV. 1959. 6., Virginia Paskaieva: Avstro-balgarskite targovski vrazki v kraja na XVTH. v. i. nacaleto na XIX. v. Istoriceski Pregled XIV. 1958. 5., Sztojan Radev: Bolgárok és magyarok. (Budapest, 1977) 20—21. 10. Vö.: Hana Hyková: Europäische Reiseberichte aus dem 15. und 16. Jahrhundert als Quellen für historische Geographie Bulgariens. (Sofia, 1973).
