Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 41. Debrecen, 1983)

Gjurov, Alexandar: Az 1923-as bolgár felkelés magyar sajtóvisszhangjáról

kedést tett. A kommunisták vezetőit az egész országban letartóztatták tegnap reggel." Valóban sok kommunistát letartóztattak, de ezzel közelről sem volt elintézve a felkelés.^ Érdekes kitérni arra, hogy egy héttel később, ugyanez a debreceni újság, a Debreczeni Újság szeptember 21-i száma terjedelmesebb cikkben már azt adta hírül, hogy: Ellenforradalom Bulgáriában. Berlini és szófiai jelentések alapján arról ír, hogy a Cankov-kormány Szófiában is kénytelen volt kihirdetni az ostromállapotot, mert a kommunista forradalom a fővárost is veszélyezteti. Buseff belügyminiszternek a bolgár és a külföld újságírók előtt tett nyilatkozatát ismertetve ezeket írta : „a kommunista párt agitációja következtében szükségessé vált, hogy a kommunista párt vezérei közül néhányat letartóztassanak és hogy a kommunista pártkört bezárják. A nyomozással kapcsolatban házkutatásokat tartottak, amelyek bizonyítékokat szolgáltattak arra nézve, hogy a kommunisták az agrárpárt tudtával szeptember 16-án államcsínyt akartak elkövetni. A kommunisták mozgalmát a vasutasok és postások és a telefonközpontok sztrájkja vezette volna be, aminek az lett volna a célja, hogy a kormány képtelen legyen rendelkezéseket továbbítani. A hatóságok kezébe ezenkívül olyan okmányok is kerültek, amelyek a moszkvai nemzetközi kommunista bizottság tevékenységére vetnek világot. A kommunista államcsíny megakadályozásával kapcsolatosan incidensre került sor, melyek során 120 puskalövést adtak le. Az incidensnek 3 halott áldozata volt. Köztük Samokov kommunista vezér is. (Hogy, hogy nem a Szófiától délkeleti irányban, 60 kilométerre fekvő városból kommunista vezér lett! — a szerző megjegyzése.) Dobrudzsában titkos kommunista fegyverraktárt találtak, melyben lőfegyverekre, revolverekre, kézigránátokra találtak, valamint egy gépfegyverre is. Ezek az események nem akadályozzák meg a bolgár kormányt abban, hogy a legerélyesebben lépjen fel, különösen a városokban tapasztalható újabb kommunista erőlködésekkel szemben, annál is inkább, mivel a vidéken a városok és a falvak lakossága a kormány rendszabályait, amelyekkel Bulgária biztonságát minden áron tartani akarja, teljesen indokoltnak találja". A naiv és ma már csak megmosolygásra méltó belügyminiszteri nyilatkozatnak sok mindenben nem volt igaza. Legkevésbé abban, hogy a felkelést sikerült csírájában elfojtani, hogy a vidék városainak, falvainak lakossága a kormány rendelkezéseit indokoltnak találja. Ha ez így lett volna, akkor a felkelésből valóban nem lett volna semmi. Azonban nem így volt. A Maglizsban fellobbant tűz nagy lángokat vetett. Tüze majdnem az egész országra kiterjedt. Ez villámcsapásként érte a magyar uralkodó köröket. Horthyék már nyíltan Cankov és kormánya mellett álltak, hiszen revíziós törekvéseikben nem sikerült közös nevezőre jutni Sztambolijszki val. Az Esti Kurír még különtudósítót is küldött Szófiába, hogy interjút készítsen Cankovval és bizonyítsa a magyar közvélemény előtt, hogy „az erőszak után az intellektus kormánya" jött létre. A valóságot az 1969ben elhunyt Geleji Dezső a Bécsi Magyar Újságban megjelent, „Az ellenforradalmi Szófiában" című írásában tárta fel „A Hotel Continental, amely Sztambolijszki narancsgárdistáinak (a gárdisták a parasztpárt zászlajának narancssárga színéről kapták ezt az elnevezést) is tanyája volt, most az ellenforradalom szolgálatában álló „nemzetvédelmi osztag" kaszárnyája. Egy magyar, aki többet tud, amennyit most kimondani tanácsos, a pesti Britania-szálló nevét súgta a fülembe.. A magyar uralkodó körökben, sőt a liberális ellenzék soraiban is nyugtalanság támadt, és azt kívánták, hogy mielőbb számolják fel — ahogyan mondták és írták — „a Moszkva által sugalmazott bolsevista forradalmat." A Friss Újság „véres kommunista forradalomról" írt. A Reggel pedig arról, hogy „sok helyütt Bulgáriában kikiáltották a szovjethatalmat". Az országban meg-