Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 41. Debrecen, 1983)
Gjurov, Alexandar: Az 1923-as bolgár felkelés magyar sajtóvisszhangjáról
Alexandar Gjurov Az 1923-as bolgár felkelések magyar sajtóvisszhangjáról Ahhoz, hogy az 1923. évi bolgár felkelések magyar sajtóvisszhangját megérthessük, tudnunk kell, hogy az 1891-ben alapított Bolgár Szociáldemokrata Munkáspárt (szűkelvű szocialisták) — amely a Nagy Októberi Szocialista forradalom hatására lenini útra lépett — 1919. május 25—27 között megtartott XII. kongresszusán egyhangúlag elfogadta programnyilatkozatát és nevét Bolgár Kommunista Pártra (szűkelvű kommunistákra) változtatta. Ugyanebben az évben a Bolgár Népi Földmüvesszövetség koalíciós kormányt alakított, kilenc hónap múlva pedig önállót. E két kormány miniszterelnöke Alexandar Sztambolijszki, a Bolgár Népi Földművesszövetség elnöke, baloldali polgári demokratikus politikus volt, aki külpolitikájában a béke megőrzésének céljait szolgálta. Ez utóbbit még a 8 Órai Újság is kénytelen volt beismerni 1923. június 13-án, egy nappal Sztambolijszki kegyetlen lemészárlása előtt, amikor azt írta A bolgár puccs című vezércikkében : „Mert Sztambolijszki belpolitikájával megérdemelt végzetet hívott ki maga ellen, de külpolitikája a békét biztosította 1 '. Felesleges az idézett mondat első részét vitatni, hiszen az ellenforradalmi magyar rendszernek, Horthyéknak semmi szín alatt sem tetszhetett a reformokat követelő és végre is hajtó polgári demokrata politikus. Sztambolijszki kormányát általában parasztpárti kormánynak mondták. Alatta a Bolgár Kommunista Párt legális párt volt, bár Sztambolijszki teljes mértékben elkülönítette magát és pártját a munkásmozgalomtól általában, és különösen a kommunistáktól. Mindezek ellenére 1922-ben, amikor a bolgár fasizmus megpróbált előretörni, a Bolgár Kommunista Párt és a Bolgár Népi Földmüvesszövetség között úgynevezett technikai együttműködés jött létre, ami a valóságban harci együttműködést jelentett. A következő évben azonban a két párt viszonyában — mivel a parasztpártiak úgy gondolták, hogy egyedül is képesek a jobboldali veszélyt leküzdeni — negatív változás következett be, és ez is hozzájárult a katonai-fasiszta államcsíny sikeréhez. A Sztambolijszki kormány polgári demokratikus irányvonala, reformjai egyre nagyobb nemtetszést és ellenállást váltottak ki a fasizálódó bolgár nagyburzsoázia körében. Ezért aztán 1923. június 9-én, Alexandar Cankov egyetemi tanár és szélsőséges reakciós politikus vezetésével, Ivan Ruszev és Ivan Valkov tábornokok közvetlen irányításával, valamint III. Borisz cár hallgatólagos, de annál sürgetőbb áldásával katonai-fasiszta államcsínyt hajtottak végre. Megdöntötték Sztambolijszki törvényes kormányát. A hatalomátvétel nem ment könnyen, széleskörű felkelés bontakozott ki Cankovék ellen. Az ellenforradalmárok embertelen kegyetlenséggel igyekeztek vérbe fojtani a felkelést, Sztambolijszkit is meggyilkolták. Sikerült is hatalmukat megszilárdítani, amikor a kommunisták vezetésével szeptemberben újabb, a korábbinál erősebb és még szélesebb körre kiterjedő felkelés tört ki. A szeptemberi felkelés elszigetelten, segítséget sehonnan se kapva szívósan küzdött a fasiszták ellen, azonban gyengének bizonyult a túlerővel, az antanthatalmak, a győztes imperialista körök megértő együttérzését élvező Cankovékkal szemben. A szeptemberi felkelést nagy nehezen, embertelen kegyetlenséggel leverték, több tízezer ember esett a fasiszta terror ál-
