Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 41. Debrecen, 1983)

Gjurov, Alexandar: Az 1923-as bolgár felkelés magyar sajtóvisszhangjáról

dozatául. A nemzetközi közvélemény általában rosszul tájékozódott a bulgáriai eseményekről. Különösen olyan országokban, ahol ellenforradalmi vagy fasiszta rendszer volt uralmon, mint Magyarországon is. A magyar sajtó kétféleképpen foglalkozott a szeptemberi felkelés eseményeivel. A magyarországi, ellenforradalmi sajtója egyrészt elhallgatta, másrészt helyeslőleg, részletezve megírta, mintegy „leleplezte" a Cankov-klikk rémtetteit, kapcsolatait, politikai törekvéseit. Ezek a „leleplező" híradások, cikkek különösen jellemzőek voltak a magyar vidéki sajtóra, többek között a debrecenire is. A vidéki újságok ugyanis a különböző megbízható helyekről beszerzett híranyagukat opportunizmusból vagy szószerint vagy túlmagyarázva jelentették meg. Dolgozatomban az 1923. évi felkelések magyar sajtóvisszhangjáról kívánok rövid áttekintést nyújtani. Az Amerikában élő magyar emigránsok egyik lapja, az Új Előre 1923. június 12-i számának első oldalán a szófiai amerikai követség jelentése található, amely szerint: „Az agrárkormányt gondosan előkészített katonai államcsíny megbuktatta. A király jóváhagyta az új miniszterek listáját. Az új kormányban a parasztpárton és a kommunista párton kívül minden párt képviselve van. A többség a burzsoá párté. A vidéki nagyobb városokból az államcsíny sikeres végrehajtását jelentik, azonban kétséges, hogy a falvak milyen magatartást fognak tanúsítani. A vidékről nem érkeznek megbízható hírek. A volt háborús minisztereket kiszabadították a börtönből. Az államcsínynek fascista jellege van." Erről a jól előkészítettségről éppen egy debreceni újságból tudhatunk meg nagyon lényeges részleteket. A Debreczeni Független Újság, amely előzőleg semmiféle hírt sem közölt a bulgáriai eseményekről, jóval később, szeptember 26-i számában Leverték a bolgár kommunista forradalmat címmel a következőket írta: „A szófiai követség (ti. magyar) közli : Minden ellentétes hírrel szemben a leghitelesebb forrásból kapott értesüléseink alapján megállapíthatjuk azt a tényt, hogy Bulgáriában a kommunista szervezkedést a bolgár nemzeti kormánynak sikerült teljesen leverni. A rendet az egész országban már helyreállították és fenntartják a nagyantant engedélyével behívott és még ma is zászló alatt, fegyverben álló tisztekből és altisztekből alakított katonai csapatok. Ma különösen nagy jelentőséggel bír ez az engedély, amellyel a világháborúban a nagyantant ellen küzdött bolgár tisztek fegyverbe szólítását maga a nagyantant hagyta jóvá. Minden ezzel a feltétlenül hiteles értesülésről terjesztett híresztelések, amelyek állítólag bolgár kommunista lázadásról szólnak, nem egyebek, mint a külföldre szökött bulgár kommunisták és a bolsevista pénzen fenntartott sajtóügynökségek útján világgá bocsátott minden alapot nélkülöző óhajtások". Itt, ebben az idézetben ugyan nem a június 9-i puccsról van szó, de arról igen, hogy már a júniusi puccs végrehajtásához megszervezték a tiszti különítményeket, méghozzá az antant beleegyezésével, sőt bizonyára támogatásával is. Ahogy a hírből is kiolvashatjuk, ezek a tiszti különítmények a puccs végrehajtása után is fegyverben maradtak. Ők kezdeményezték és hajtották végre azt a „fehér terrort", ami ellen aztán a bolgár kommunisták is felkeltek. Június 12. keddi nap volt, a puccsot viszont szombaton, 9-én hajtották végre. Mi is történt akkor Bulgáriában? A hatalom immár negyedik éve a Bolgár Földműves Népi Szövetség kezében volt, ennek vezére pedig a polgári demokrata politikus és egyben akkori miniszterelnök, Alekszandar Sztambolijszki, akiről Jászi Oszkár többször is írt, sőt június 20-án Sztambolijszki és Károlyi c. írásában a két merőben különböző életutat járt politikus sorsának lényegi azonosságát vázolta : „Károlyinak ugyan az a bűne, mint Sztambolijszkinek, ki hasonlóképpen komolyan vette az antant ,,békecéljait" közben földet adott a népnek és mindent meg akart tenni egy újabb