Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 41. Debrecen, 1983)
Niederhauser Emil: Az új bolgár állam beilleszkedése a XIX. századi tőkés fejlődésbe
teljesen ingyen. Paraszti országban ez kétségtelenül lényeges mozzanat. Csakhogy a polgári forradalom akkor jelentett valóban nagy eló'relépést Európában, ha a már sokoldalúan kibontakozott tőkés viszonyok feudális gátjait tüntette el, erős burzsoázia vezetésével, amely a forradalom győzelme után a modern tőkés fejlődés minden kellékével rendelkezett. (Más kérdés, hogy az európai államok többségében, a periférián nem így ment végbe a polgári forradalom.) Bulgária is átalakult tehát érdemben önálló országgá, de változatlanul szegény és paraszti ország maradt. A modernizálás, a tőkés fejlődés kibontakoztatása az új kormányzatra hárult, amelynek tagjai persze a politikai lehetőségekkel tisztában voltak, de a gazdasági kérdésekben még alig jutottak túl a hagyományos társadalom fogalmain. A szegény és paraszti ország beilleszkedése a modern tőkés fejlődésbe mindenekelőtt óriási tőkét igényelt volna. Nemcsak egyszerűen az ipar fejlesztésére, a mezőgazdaság modernizálására, a kereskedelmi, közlekedési és hitelhálózat kiépítésére, mint az általában jelentkezett Európában. Még magát az államhatalmat is ki kellett építeni, a közigazgatásnak szükséges helyiségeket megteremteni, hadsereget létrehozni, ami már akkor eléggé költséges passzió volt. Szegény, elmaradott (vagy akár kevésbé elmaradott) országokban ez a tőke csekély részben belső erőkből, jóval nagyobb részben külföldi kölcsönökből kerülhetett elő. A belső erők a szegényparaszti országban nyilván igen csekélyek lehettek. A jórészt hasonló helyzetben levő Görögország esetében már a század középső harmadában nagy segítséget jelentett az, hogy a bolgárnál összehasonlíthatatlanul fejlettebb görög burzsoázia jórészt az ország területén kívül élt ugyan, az oszmán birodalom egyéb tartományaiban, Oroszországban, meg jónéhány egyéb európai országban, de vagyonának nem jelentéktelen részét az új államba vitte át, annak rendelkezésére bocsátotta. (S még így is nagyobbrészt külföldi kölcsönökre szorult az ország, a század végére már be kellett jelentenie az államcsődöt.) 16 Ilyen, az ország területén kívül élő kereskedő burzsoáziája Bulgáriának is volt, de ez jóformán semmi segítséget sem tudott nyújtani a belső tőkefelhalmozáshoz, mert annyira vagyonos mégsem volt. A belső felhalmozás lehetőségeit mutatja, hogy 1876-ban, tehát még közvetlenül a felszabadulás előtt, megalakult az első bank, inkább takarékpénztárféle, és 1887-re már 5, 1905-re 36 bank működött. Ezek jórészt valóban a belső forrásokból jöttek létre, hiszen csak 1901-ben alakult meg az első bank, amelyet a külföldi tőke hozott létre. 17 De még 36 bank is kevés volt azokhoz a feladatokhoz képest, amelyek az ország előtt álltak, s többek között például a vasútépítésben, nemzetközi kötelezettségeket jelentettek, ezeket a berlini kongresszuson hozott határozatokat a nagyhatalmak előbb-utóbb számonkérték. Nyilvánvaló ilyen körülmények között, hogy az egyetlen komoly lehetőség tőke szerzésére a külföldi kölcsönök útján nyílt meg. (Hadd tegyük hozzá, Anglián kívül nem volt egyetlen olyan ország sem, amely a modernizálást külföldi tőkebehozatal nélkül meg tudta volna oldani, legalább is a kezdeti években és évtizedekben, csak a fejlettebb államok esetén ennek az aránya már egyre csökkent a hazai nemzeti jövedelemből adódó lehetőségekhez képest.) A bolgár állam is kénytelen volt ilyen kölcsönökhöz folyamodni. A Balkánra az európai hatalmak (és az illető ország bankjai) nem szívesen vittek ki tőkét, a megtérülés bizonytalan volt, ezért az államkölcsönök (és zömmel ilyenekről volt szó) magas kamatokkal kerültek lekötésre, tehát eleve súlyosan terhelték az államot. A bolgár állam 1914-ig összesen kilenc nagy állam16. Nicolas Svoronos: Histoire de la Grèce moderne. Paris, 1964. 17. Berend T. Iván—Ránki György: i. m. 102.
