Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 41. Debrecen, 1983)
Niederhauser Emil: Az új bolgár állam beilleszkedése a XIX. századi tőkés fejlődésbe
kölcsönt vett fel, ennek zöme francia tőke volt. 1887-ben, alig egy évtizeddel a felszabadulás után az államadósság 26,4 millió frankot tett ki. 1914-re már 850 millióra nőtt 18 (és a XIX. század érdemben nem ismerte az inflációt!). Az államadósságnak mintegy harmincszorosára való megnövekedése önmagában véve még nem jelentene ijesztő arányt, ha ezt a tőkét valóban termelő célokra lehetett volna befektetni. Ez viszont nem történt meg, nemcsak a kormányon levők hibáiból vagy gonoszságából, hanem egyszerűen azért, mert sok minden egyéb célra is kellett juttatni belőle, említettük már a vasutat vagy a hadsereget, de utalhatunk az állandó költségvetési hiányra, az ország szegény voltának kiáltó jelére, vagy egyszerűen a kamatok fizetésének kemény szükségére. A korszak végén a felvett kölcsönök 40%-át emésztette fel a költségvetés kipótlása és a hadsereg fenntartása, szerény fejlesztése. Nem valami militarizmus diktálta ezt, a további nemzeti feladatok, a még oszmán uralom alatt élő testvérek felszabadítása a XX. század elején már komoly háborúk megvívására kényszerítette a kormányzatot. 19 Viszont mindez azt jelentette, hogy az ipar fejlesztésére a kölcsönök összegének csak mintegy 5%-át lehetett fordítani. A modern gyáripar másik oldala, a rendelkezésre álló szabad bérmunkaerő, ugyancsak szűkösen termett csupán. Igaz, a lakosság száma elég gyors ütemben gyarapodott, az 1880-as 2,8 millióról 1910-re már 4,3 millióra emelkedett. Ennek zöme azonban továbbra is birtokos paraszt volt, aki ragaszkodott földjéhez, bármilyen nehezen is élt meg belőle. A birtokmegoszlásra rendelkezésünkre áll az 1899-es összeírás adata. A 10 ha-nál (nagyjából 20 holdnál) kisebb paraszti birtokok az összes birtok 67,3%-át adták, kezükben volt a megművelt földterület 49%-a. A 10— 100 ha közti birtokosok 32,6%-nyian voltak, a földterület 44,5%-ával. A 100 ha-nál nagyobb birtokok mindössze a birtokok 1 ezrelékét tették ki, a földterület 6,5%-ával. 20 Vagyis érdemben nagybirtok nem volt, hiszen a 100 ha-nál nagyobb birtokok sem haladták meg sokkal ezt a birtoknagyságot, részben pedig állami kézben levő földek voltak. A mezőgazdaság helyzetéhez hozzátartozik még az is, hogy a hagyományos háromnyomásos rendszer felszámolása csak lassan haladt előre, hiszen a mezőgazdaság fejlesztésére végképp nem jutott tőke. A nyomásos gazdálkodás pedig az amúgy is csekély birtokok nagy szórtságát jelentette, nem egy paraszti birtok akadt, amely harminc-egynéhány parcellára oszlott, ami nyilván nem könnyítette meg a művelést. A termények is hagyományosak maradtak, a búza és a kukorica túlsúlyával, csak idővel járult ehhez a dohány, amelyet külföldre is lehetett szállítani, meg a déli területeken a rózsatermesztés, az ugyancsak jól értékesíthető rózsaolaj előállítására. A falun maradó lakosság lélekszámának a növekedése az amúgy is kis földterületek további felosztásához vezetett az örökösök között, vagyis a szegényparasztság arányának az emelkedéséhez. Hogy milyen szegényes volt a mezőgazdaság, amelynek értékesítési nehézségei is nagyok voltak a belső piac gyengesége miatt, azt az állami adók egyre halmozódó hátraléka is mutatta, vagy az a tény, hogy 1899-ben a kormányzat visszaállította az oszmán uralom idején megvolt terményadót, mert az adó pénzben való behajtása majdhogynem reménytelennek látszott. 21 A vasúti közlekedés kiépítését, katonai megfontolásokból, még az oszmán kor18. Uo. 151. 19. G. Markov: Szadbonosznite sztapki na Balgarija v Balkanszkite vojni (1912—1913 g.) Isztoricseszki Pregled 1982. 38. 4. sz. 20. Berencl T. Iván—Ránki György : i. m. 68. 21. Dimitar Koszev : Szelszkoto dvizsenie v Balgarija v kraja na XIX vek. Isztoricseszki Pregled 1949. 5. sz.
