Dankó Imre szerk.: Városszépítészeti törekvések Debrecenben. Izsó Miklós Csokonai-szobrának szerepe. A jelen városfejlesztése és tervei (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 40. Debrecen, 1982)

Nagy János: Emlékbeszéd a Csokonai-szobor koszorúzásakor

NAGY JÁNOS EMLÉKBESZÉD A CSOKONAI-SZOBOR KOSZORÚZÁSAKOR Kedves emlékezve ünneplő debreceniek, vendégeink és barátaink! „A művelt nép hálás ... A művelt nép ismeri a kegyeletet." „Az emlékezet életet ad ... Ki tetteiben megemlegettetik, az halhatatlan lesz." — Jókai Mór és Kölcsey Ferenc gondolatait választottam megemlékezésem mottójául. Szeretem és értékelem a történelmi évfordulókat. Megállítja a rohanó embert, elgondolkoztatja, az összefüggések keresésére ösztönzi, szembesíti önmagával, elhatározásokra készteti és tettekre serkenti. Debrecenben — amerre csak nézünk — szobrok, domborművek köszönhetik létüket az évfordulóknak. Egy-egy irodalmi évfordulón megrajzoltuk íróink igazi arcát, a Csokonaiét, az Adyét, a Tóth Árpádét és a Móriczét. A mostani hármas évforduló idején a sokszor látott és a debreceniek tárgyi környezetébe tartozó Csokonai-szobor beszédesebb lesz, mint bármikor eddig. A 31 évet és 2 hónapot sípoló mellel élt és szenvedett költő most többet beszél azoknak utóéletéről, akik Adyhoz hasonlóan ébresztgetik : ,,Oh, ébredj, valahányszor ébresztünk, Ébresztésünk ne fájjon néked, Csokonai, híres Vitéz Mihály, Mindnyájunknak atyánknál atyábbja." (Vitéz Mihály ébresztése) A mostani hármas évfordulón a 208 éves Csokonai — van-e életkora az igazi költőnek?! — nem önmagára, nem életútjára, nem költészetére emlékeztet, hanem túlmutat önmagán. Elsősorban szobrának alkotójára, a 150 éves Izsó Miklósra emlékeztet, aki e szoborban megalkotta élete legnagyobb művét, a hivatalos értékelés szerint hazánk legszebb köztéri költőszobrát, a magyar romantikus szobrászat európai színvonalú kitűnő alkotását, városunk második köztéri szobrát.