Dankó Imre szerk.: Városszépítészeti törekvések Debrecenben. Izsó Miklós Csokonai-szobrának szerepe. A jelen városfejlesztése és tervei (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 40. Debrecen, 1982)

Nagy János: Emlékbeszéd a Csokonai-szobor koszorúzásakor

Debrecenben — a városunk történelmével foglalkozó kutatók egyértelmű megállapítása szerint — a képzőművészet különböző ágai közül a felszabadulásig a szobrászat volt a legmostohább helyzetben. Hiába volt a városnak 1538 óta Kollégiuma a faragott képeknek sem a társadalom, sem az egyház nem volt mecénása. A polgárosodó cíviseknek, a bevándorló polgárok legjobbjainak, elsősorban Csanak Józsefnek és Váradi Szabó Lajosnak ösztönzésére 120 éve, 1861. szeptember 15-én megalakult az Emlékkert Társulat, hogy a Nagytemplom és a Kollégium közötti Emlékkert virágokkal, fákkal és szobrokkal való díszítéséről gondoskodjon. Azt akarták ezek a debreceni őseink, hogy a „virágtalan város"-ban szebb legyen az ember tárgyi környezete, hogy a nagy emberek szobrai emlékeztessenek, neveljenek. Eszmeváltó körök jönnek létre a Bach-korszak bukása utáni első eszméletben, és a kor szűk politikai lehetőségei között — áttételesen, leplezve — igyekeznek dolgozni a városért, az újabb nemzedékért. Szóban még alig lehet emlékezni a levert szabadságharcra, a kő — úgy gondolták a hivatalosak — néma, és így születhetett meg a most 120 éves Emlékkert Társulat tevékenysége nyomán Debrecen első köztéri szobra a kiegyezés évében, 1867-ben. Az 1849-i debreceni csatára emlékeztető haL dokló kőoroszlán 1899-ig az Emlékkertben volt látható, Marschalkó János alkotása ma honvédtemetőben szinte elrejtőzik a debreceniek és a városba látogatók elől, a nagyapák és az apák mulasztása miatt nem él a fiatalok emlékezetében. Már az 1860-as évek közepén az Emlékkert Társulat elhatározta a Csokonai-szobor felállítását. Alapítványokkal, többszöri gyűjtéssel, adakozással teremtették elő — nem volt könnyű! — a szükséges anyagi fedezetet. 110 éve, 1871. október 11-én le is leplezték Izsó Miklós alkotását, az előttünk álló Csokonai-szobrot. A város, a megrendelők a művész kapcsolatát jellemzi az, hogy Izsó Miklós nem vett részt szobrának leleplezésén. (Az avatás után négy évvel, fiatalon, 44 esztendős korában elhunyt.) 110 év óta a Csokonai-szobor Debrecen jelképe. Az Emlékkert Csokonai terévé változott. A Kollégiumra, a költő egykori iskolájára néző szoborarc az eltelt évszázad alatt sokszor nyugtalanította a város vezetőit, tanárait, íróit és polgárait, hogy ne csökkenjen felelősségérzetük Csokonai utóéletéért. Itt alakult meg Debrecenben 1890-ben a Csokonai Kör; itt hadakozott a hivatalosakkal a költő-újságíró Tóth Árpád századunk két első évtizedében Csokonai éltetéséért, a Csokonai tér gondozásáért; Debrecen gyűjtötte össze a költő születésének 200. évfordulóján azokat