Dankó Imre szerk.: Városszépítészeti törekvések Debrecenben. Izsó Miklós Csokonai-szobrának szerepe. A jelen városfejlesztése és tervei (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 40. Debrecen, 1982)
Módy György: A Nagytemplom körüli ásatások eredményei
— az ún. Fehér- vagy Cserepestorony — egy részét a Nagytemplom nyugati falsíkján kívül is megtalálhatjuk. S utoljára, de nem utolsó sorban említjük harmadik kutatási területünket: az András-templom északi ún. kis hajójának terét. Itt a mostani régészeti kutatás tisztázta ennek az építménynek a szinte teljes építéstörténeti időrendjét. Ezt a kis hajót a történeti irodalom korábban egy 1570-ben már álló református imaterem nyugati, illetve keleti irányban történt kibővítésének vélte. Lássuk most mind a három kutatási területen azokat az eredményeket, melyeket már ma is — ha nem éppen véglegeseknek — de megalapozottaknak tarthatunk. Az 1802. június 11-én pusztított nagy tűzvészben megégett Andrástemplomot és a mellette álló Verestornyot két egykorú ábrázolásból ismerjük: egy 1783. évi és egy 1788. évi céh-szabadulólevélen ábrázolták mindkét épületet a város távlati képén. Az első sematikusabb, a második pontosabb, hitelesebb rajzi ábrázolás, az 1783-as nyugati-délnyugati, az 1788-as nyugati irányból felvéve. A város történetét összefoglaló első, úttörő munkában, az 1871-ben három kötetben megjelent „Szabad királyi Debreczen város történelme" című művében Szűcs István közre adott az első kötetben két rajzot. Az egyik „Az 1628—1802 Debreczeni Református Nagy templom és Verestorony alaprajza", a másik „A Debreczeni Református régi Nagy templom és Veres torony délkeleti oldalának rajzolatja Megégett MDCCCII-ik esztendőben". Az eredeti rajzok nyomára már Zoltai Lajos a város nagynevű történetkutatója, a Városi Múzeum igazgatója sem bukkant rá. Feltehetően a Kollégium könyvtárában vagy az egyházi levéltárban őrizhették ezeket. Az bizonyos, hogy a délkeleti irányú homlokzati ábrázolás, illetve az alaprajzi felvétel a tűzvész után készült. Utóbbinál a rajzoló felhasználta az idősebb Kováts György által 1750-ben, illetve ifjabb Kovács György által 1771-ben és 1803-ban készített várostérképeknek 1871. évi másolatát, mely az akkori Városi Levéltárban volt. Mindkét Kováts György a város „geometrája", mérnöke volt. Mind a két céhlevél városképi ábrázolásán, mind a fent hivatkozott Szűcs István művében található homlokzati ábrázoláson és alaprajzon láthatjuk a hatalmas Verestornyot. Hivatkozott munkájában — sa későbbi kutatás is ebből indult ki — már Szűcs István leírja, hogy I. Rákóczy György erdélyi fejedelem a református egyház, a Kollégium és a város korábban is nagy pártfogója 1636-ban a császáriaktól zsákmányolt ágyúkból harangot öntetett és azt az András-templom részére adományozta. A harangot nem tudták felhelyezni az 1564. évi nagy tűz után csak 1626—28 között újjáépített templom tornyába, így azt az előbb említett újjáépítéskor emelt déli cinterembe (porticus) helyezték el. Majd