Dankó Imre szerk.: Városszépítészeti törekvések Debrecenben. Izsó Miklós Csokonai-szobrának szerepe. A jelen városfejlesztése és tervei (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 40. Debrecen, 1982)
Módy György: A Nagytemplom körüli ásatások eredményei
csak 1640—42 között építették meg a hatalmas, négyzetes alaprajzú harangtornyot az András-templom újjáépítését korábban irányító Ács Kerekes Tamás ,,architectus" tervei nyomán. A harangtorony három emeletes volt, az erdélyi fatornyokhoz hasonló, elkarcsúsodó, négy sarkán fiatornyokkal ellátott, sisakkal fedett felső résszel. Ásatásunk során sikerült feltárni a Verestorony felmenő falainak maradványait a négy nagy támpillérrel, valamint az alapozását egészen addig a mélységig, amikor a talajvíz már a további munkákat megakadályozta. Ez azt is bizonyítja, hogy a harangtorony építésének korában, a XVII. század derekán, a talajvízszint a városban jóval lejjebb volt, mint az ismert adatok alapján a XVIII. század végén. Megtaláltuk a délkeleti és az északnyugati támpilléreknél az András-templom eredeti körítőfalához való csatlakozásnak e gy _e gy rövid szakaszát is. Megleltük a Verestorony kávásán kiképzett északi bejáratát az eredeti küszöb magasságának hiteles szintjén. Itt és a feltárt fal- és pillérmaradványok körül mindenütt felleltük az eredeti XVII. századi járószintet. A Verestorony északi falának a nyugati falhoz való csatlakozásig haladó déli egyharmadát elbontották az 1828. évi — első városi — külső vízgyűjtő csatorna indításának beépítésével. Ugyancsak „plasztikusan" napvilágra került a Verestorony keleti, illetve nyugati falában az a barbár rombolás, melyet akkor követtek el, amikor jelenkorunkban ide egy benzinkutat telepítettek. Régészeti kutatásunk lényegében a Verestorony kiterjedésére, méreteire, építési szerkezetére, a későbbi — XVIII. századi — faljavításokra is minden részletet tisztázott. A feltárt alap — illetve felmenő falmaradványok kutatási szelvényeiben lelt kerámia és más leletek hitelesítették a XVII—XVIII. századi szinteket és a XIX. szazad óta történt feltöltődés rétegét is. A Verestorony arra a területre esik, mely az András-templom körüli XIV—XVI. századi temető helye. Éppen ezért leltünk szelvényeinkben sok felbolygatott sírhoz tartozó csontot, melyek a harangtorony alapozásakor kerültek másodlagos és magasabb szintre. A Verestorony belsejében részben bolygatott, részben bolygatatlan, szorosan egymásra és egymás mellé telepített 13 sírt feltártunk. Ezek legfiatalabb rétegét keltezi az egyik sírban lelt II. Lajos 1525-ben vert dénárja és egy jellegzetesen XVI. századi nyílhegy. Különben a sírok melléklet nélküliek. A sírok három mélységi szintben voltak, igen nagy valószínűséggel mind 1490—1540 közöttre datálhatok. Második kutatási területünk — az 1802-ben újjáépíthetetlennek ítélt állapotig leégett — András-templom, a reformáció előtt Szent András templom, nyugati tornyának kutatása meglepő eredményeket hozott. Már tavaly ősszel a mai északnyugati 1. számú lépcsőfeljárat és a melletti levő
