Dankó Imre szerk.: Városszépítészeti törekvések Debrecenben. Izsó Miklós Csokonai-szobrának szerepe. A jelen városfejlesztése és tervei (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 40. Debrecen, 1982)

Bán Imre: A Csokonai-kultusz Debrecenben

adoma maga is debreceni vonatkozású, s a nagyon későn (csak 1873-ban) megjelent második énekben a Toldi költője éppenséggel debreceni deákságának rajzát nyújtja ezzel az alcímmel: „Melyben ama híres »bekukkanas« voltaképpen előadatik." Ebből a szivárványos humorral festett ifjúkori önarcképből azt is megtudjuk, hogy Arany Jánosnak diákpoétaként „Haladva, Csokonait vette sorban, Légy-pókcsatáról vígeposzt dalolt." 1860- és 1861-ben a helyi írói kör Csokonai Albumot szerkesztett, s Debrecen irodalmának monográfusa, Molnár Pál, arra irányítja figyelmünket, hogy e kiadvány legfőbb értéke a hagyomány keresés : „a szerkesztő Kulinyi Nagy Benő Csokonaihoz fordul vissza, életét és korát tárgyalja tanulmányokban, sőt megírja Debrecen irodalomtörténetét is. . . . Csokonainak kultusza támad: a vidéki város önérzettel emlegeti poéta-fiát, ereklyéit, kéziratait összegyűjtik a Kollégiumban." Ennek a kultusznak az emléke a Csokonai lakóházán (pontosabban a helyén emelt épületen) a ma is meglevő emléktábla. Legszebb és bizonyára legmaradandóbb monumentuma azonban Izsó Miklós szobra. Erről most nem kell beszélnem, csak annyit említek, hogy a szobor 1871. október 11-én történt leleplezése számos irodalmi alkotásnak is tárgyat adott. Imre Sándor főiskolai tanár emlékbeszédét Búzás Pál kollégája olvasta fel. (Imre Lászlónak, Imre Sándor dédunokájának a családi hagyományból merített tudósítása szerint ez a szónok gyenge hangja miatt történt.) Szász Károly maga szavalta díjnyertes ünnepi ódáját. Erre az alkalomra állították öszsze a Hamar László-szerkesztette Csokonai Emlényt és a Csokonai szoboremlék c. terjedelmes (328 lapos) kiadványt. Itt sorolom fel a debreceni Csokonai-emlékünnepélyek fontosabb időrendi adatait. Emlékeztek már 1877-ben, a méltatást Géresi Kálmán tartotta. 1890-ben megalakult a Csokonai Kör, elnöke, Géresi Kálmán 1905ben ismét méltatta Csokonait. Ekkor (1905-ben) nevezték el a debreceni színházat költőnk nevéről, Krúdy Gyula gunyoros fejcsóválását váltva ki. Az 1905-ös debreceni ünnepségek országos visszhangot váltottak ki: Ady Endre szép cikket írt róla a Budapesti Napló 1905. május 21-i számában. Nagyon jelentős, hogy a debreceni Néplap 1944. nov. 17-i száma már Csokonai emlékéhez folyamodik, s ettől kezdve Csokonai jelenléte Debrecenben, úgy mondhatnók, folyamatos. Emlékezés történt 1953ben, hivatalosan és országosan igen ünnepélyes keretek között 1955-ben. Ebben az évben jelentek meg Juhász Géza kiadásában Csokonai Elegyes