Dankó Imre szerk.: Városszépítészeti törekvések Debrecenben. Izsó Miklós Csokonai-szobrának szerepe. A jelen városfejlesztése és tervei (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 40. Debrecen, 1982)

Bán Imre: A Csokonai-kultusz Debrecenben

eredeti is. Jellemző viszont, hogy Csokonai nagy gondolati költészete jóformán semmi visszhangot nem vert ebben az iskolai költészetben. Jelentősége azonban mégis van, mert Csokonaiéval azonos nyelvi talajból nőtt ki. Nem elhanyagolható mennyiség ez a diákköltészet az irodalmi népiesség kifejlődésének szempontjából sem. Ellentmondásos voltát nem tagadhatjuk, hiszen jórészt a falusi értelmiség ízlésének színvonalán reked meg, a Csokonaitól Petőfiig vezető út nem rajta keresztül halad: az ösztönös népiességet, a népnyelv kincseinek ügyes használatát mégsem vitathatjuk el tőle, s mindennek, főleg Arany János révén, van hatása népies klasszicizmusunkra. Erre a provinciális rokokó költészetre O. Nagy Gábor irányította rá a figyelmet egy terjedelmes tanulmányában (1941), antológiáját 1964-ben adtuk ki Julow Viktorral együtt. A másik, egészen népies Csokonai-hagyaték az a számtalan anekdota és évődő történet, amely a szinte garabonciás deákká alakított költő személyéhez tapadt, s a debreceni, de máshol megjelent kalendáriumok révén is széles elterjedéshez jutott. A debreceni népies iparművészetben a Csokonai-figura, a kulacsmotívum gyakran felbukkan, bár úgy vélem, hogy ez a folyamat már, legalább részben, az Izsó-szobor inspiráló hatása alatt ment végbe. A magasszintű irodalmi fejlődés nem a Csokonai által kialakított felvilágosult klasszicizmus és népi ízektől átjárt rokokó irányába haladt: Kazinczy „fentebb sül"je a romantika számára törte az utat, s ez törvényszerű volt. — A debreceni diák Kölcsey Ferenc először Csokonai költészetének igézetében élt, de Kazinczy tanítványi körébe lépve, minden 1808 előtt keletkezett versét elégette, s 1817-ben ő írta Csokonairól az első magasszintű, de kegyetlenül igazságtalan, költészetének lényegét félreismerő kritikát. Érdekes az is, hogy Kölcsey a Berzsenyi irányában elkövetett kritikai tévedését 1836-os emlékbeszédével jóvátette, de Csokonairól többé nem nyilatkozott. Debrecenben azonban élt a Csokonai-kultusz, s amikor József nádor 1823-ban a Kollégiumnak ajándékozta Ferenczy István szép Csokonaimellszobrát, alkalmi versek egész sora keletkezett a költő és az adományozó dicsőítésére; ezek részben a Pallas Debrecinában jelentek meg. Az 1849-es nemzeti katasztrófa után a gyógyír a múlt felidézése lett, s egészen természetes, hogy Debrecen Csokonaihoz fordult. Két fiatal debreceni író, Orbán Pető és Oláh Károly 1850-ben Csokonai Lapok c. irodalmi publikációt indított meg a nemzeti érzés ápolására, s bár Csokonairól viszonylag kevés szó esett benne, a rövid életű irodalmi orgánum országos jelentőségre tett szert, hiszen itt látott napvilágot Arany János Bolond Istókjának első éneke (1850). Tudjuk, hogy a Bolond Istók-