Dankó Imre szerk.: Városszépítészeti törekvések Debrecenben. Izsó Miklós Csokonai-szobrának szerepe. A jelen városfejlesztése és tervei (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 40. Debrecen, 1982)

Sándor János: A kertkultúra kialakulása Debrecenben 1960-1980 között

Véleményem szerint kezdeti „bizonytalan" lépések után fokozatosan javult a lakóterületek zöldfelületi ellátottsága és a létrehozott zöldfelületek színvonala is. Minimális ellátotsági szintnek tekintettük az 1970-es években a 5 m

2

/fő zöldfelületet a lakóterületen (OÉSZ), azonban ezt is lehetőleg nagy egységben összefüggően biztosítva. Majd nőtt az „elvárás" 7 m

2

/főre, illetve legújabban 14 m

2

/fő közkertre a lakóépületekhez kapcsolódóan (ÉVM—OTSH Együttes utasítása). A m

2

/fő mutató biztosítása önmagában még nagyon egyoldalú adat. Védett, forgalomtól lehetőleg mentes, nagy egybefüggő gazdag növényültetéssel ellátott, funkciókat jól elhatároló tömbbelsők adják a legkedvezőbb megoldásokat. Negatív példa szélsőségként a Hüvelyes utcai, Burgundia utcai lakóterület, majd fokozatosan javuló egységek a Dobozi utcai, Vénkerti és Űj kerti lakóterület. A város zöldfelületeinek dinamikus fejlődésére néhány szám: 1973-ban a város gondozott zöldfelülete 110 ha 1976-ban a város gondozott zöldfelülete 121 ha 1980-ban a város gondozott zöldfelülete 197 ha A lakóterületi parképítések mellett igen komoly munka folyt a meglevő zöldfelületek rekonstrukciója, felújítása terén is. E tevékenység elmaradhatatlan alkotója a zöldfelület-gazdálkodásnak, A terület elhasználódásai felszerelések, burkolatok stb.), megváltozott forgalmi vagy építészeti kapcsolatok stb. indokolhatják szükségességét. Átépült, színvonalas városi közparkok — Liszt Ferenc tér — Kossuth tér — Vörös H., — Bocskai tér — Bem tér — Nagyerdő felújított területei — Petőfi tér stb. Városképi meghatározó, „történelmi" parkokról külön kívánok szólni, elsősorban a diaképekhez kapcsolódva. — Egyetem téri park — Déri Múzeum előtti park — Emlékkert (csak kertész szemmel mivel önálló témaként szerepel). A fa és a város „egymásra találása" történelmileg két formában valósult meg. Egyik amikor a fa keresi a várost, a másik pedig amikor a város keresi fel a fát (Radó). Történeti sorrendet figyelembe véve azt kell sorrendben az elsőnek tekintenünk amikor a város keresi a fát. A varos terjeszkedett keresve a növényzettel fedett területeket először öntudatlanul, majd fokozatosan egyre tudatosabban. Debrecen esetében is ez történt tulajdonképpen, megfigyelhetjük a város évtizedeken keresztül hogyan közeledett a Nagyerdő felé és talán az sem lett volna baj ha egy kicsit távolabb marad tőle.