Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Bődi Erzsébet: Lepényfélék egy magyarországi lengyel falu táplálkozásában

szony 8-10 db 30-40 cm átmérőjű paska-laksát gyúrt be egy hétre két férfi számára. Sülés után nagyobb darabokra összetörte és fehér háziszőttes torbeckába

20 rakta, majd azt tették bele a tarisznyába. Az erdőben dolgozó férfiak forró vízzel leforrázták, pirított vajat, túrót hintettek rá vagy szalonnatepertővel s zsírjával leöntve fogyasztották. Bableves sűrítésére is felhasználták. így a paska-laksa egyben leves és főtt tészta szerepet töltött be. Kenyérből nem mindig volt egy hétre elegendő mennyiség és azt paska-laksából készült meleg étellel pótolták. A tészta, ha sülés után kihűlt: olyan kemény lett, hogy hidegen magában nem lehetett megenni. Emlékezet szerint otthon, hol a gazdaasszony naponta háromszor is főzött, ritkán ettek paska-laksát. Az erdőben dolgozók még egyfajta rántott levest is tudtak készíteni belőle. A rántással sűrített forró sós lébe laksát tördeltek bele, melytől sűrű és laktató tésztalevest kaptak. Az istvánmajoriak ezt a levesváltozatot domikotwak nevezik."

1 A taksával kapcsolatban fel kell hívni a figyelmet a köznyelvi gyakorlatban előforduló alakjára. Az istvánmajoriak saját nyelvükön nem ragozzák e szóalakot. Jelentéséből megtudtuk pedig, hogy a gyakorlatban - az emlékezet által is - többet készítettek belőle, de a többes számot jelölő laksie szóalakkal nem találkoztunk. Továbbá valószínűnek látszik, hogy eredeti jelentése a bemutatott második változathoz áll közelebb, melynek nevét jelző nélkül használják. Az erjesztetlen tésztából készült lepényfélékhez tartoznak még azok a sült tészták, melyeknek ízesítésére és lisztpótlásra burgonyát, illetve káposztát használtak. Kenyérpótló szerepük szintén volt, bár kizárólag magában fogyasztották, sütés után nem kellett megkenni semmivel. Derenken azért sütötték, hogy ne fogyjon a kenyér, a lisztet gazdaságosabban hasznosítsák. Napjainkban Istvánmajorban inkább csak az idős emberek kérésére sütik meg. Ehhez a csoporthoz tartozik a grulasnik. A lisztet főtt törtburgonyával, gruleval szaporították, sóval, vízzel és pezsgővel összegyúrták. A laksához hasonló módon, csak attól kisebb, 15-20 cm átmérőjű vékony tésztákat formáltak. A kemence alján sütötték meg, később pedig a zárt tűzhely vasán. Ha a férfiak az erdőbe mentek dolgozni, akkor sütöttek egy kemence grulasnikot útravalónak. Frissen fogyasztották magában, vagy édes tejjel, aludt tejjel. Kapusmok a neve az apró savanyúkáposztával, liszttel, sóval és pezsgővel készült sült tésztának. A savanyúkáposztát előbb vízzel kimosták, majd siekaczcsal összevagdalták és így gyúrták össze liszttel keményre, majd vékonyra elnyújtották és az elnyújtott tésztából szakították ki darabokra. Általában a kemence alján sütötték meg. A kapusniok kedvelt lepényféle volt piros színe, ropogós, savanykás íze és laza tésztája miatt. A gyakorlat szerint csak kemencében sült meg egyenletesen. A zárt tűzhely tetején a káposzta megég, mielőbb a tészta megsülne. Mióta nincs kemence, azóta nem sütik ezt a lepényfélét. Az eddigiekben bemutatott lepénykenyérfélék erjesztetlen tésztából készülnek. Az istvánmajoriak által ismert erjesztett tésztából készült lepények a kenyérsütés 20 Minden lány kiházasításához tartozott néhány vászonzacskó. 21 Domikot, domikát, demikát, dimikat, domika, demika, dumika szóalakok alatt megjelölt, a Kárpátok térségében ma is ismert leves sajátos vlach pásztorkultúrelem. Összetétele szerint 3 változata alakult ki: i. leforrázott kenyérdarabból, vagy lepényféléből, 2. leforrázott érett juhtúróból, 3. kettőnek a keverékéből készült. A nyelvészek román dumicá, demicá 'aprít, morzsol' ige befejezett melléknévi igenevével magyarázzák a szó etimológiai jelentését. A magyar nyelv történetietimológiai szótára. I. k. 1967.; MACHEK, Vaclav 1957.; Napjainkban Magyarországon északi és keleti területen ismert étel. ECSEDI István egy rövid versben említi csak meg: ECSEDI István 1935. 9.; további irodalom: SCHRAM Ferenc 1961. 271.; MARKUS, Michal 1972. 58.