Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Bődi Erzsébet: Lepényfélék egy magyarországi lengyel falu táplálkozásában

tartozékai. Kelesztett lepényféléket a kenyér tésztájából sütötték. A szakirodalom kenyérlepényeknek nevezi." A lángost kenyérsütéskor a kenyér bevetése előtt sütötték még a láng előtt. A gazdaasszony kiszakított egy darab kelt tésztát, sütőlapát nagyságúra elsikálta, vagy kézzel vékonyra lapította és villával meggyupálta, majd az égő parázs elé bevetette, hol rövid idő alatt pirosra megsült, miközben a kemencében égett a tűz. Annál ízletescbbnek tartották, minél vékonyabbra sikerült. A lángos tetejét zsírral vagy vajjal, de a legtöbb esetben olvasztott hájjal kenték meg, megsózták és frissiben már fogyasztották is. Rendszerint kenyérsütés napján ez volt a napi étel. Ha nagy volt a család 4-5 sütőlapátnyi nagyságú chlebow lángos is sült. Ma a régi ételek közül ezt a fajta lángost hiányolják legtöbben Istvánmajorban. Szívesen elkészítenék, de nincs hol megsütni, mióta a kemencéket lebontották. A köznapi gyakorlatnak megfelelően forró zsírban vagy olajban az istvánmajoriak nem sütik meg, mert szemléletük szerint túl zsíros lenne a lángos, s túl sok zsiradékot használnának cl. Az üzletekben kapható lángost sem szívesen vásárolják, olajos íze és tésztájának minősége miatt. A kenyérsütés másik tartozéka a vakaró. A minden dologra, lehetőségre megoldást találó paraszti magatartás egyik szép megnyilvánulása ez a kultúrelem. A terminusnak megfelelő itt a jelentése. A kenyér készítésénél, a kenyér kiszakítása után a teknőre, korylora tapadt tésztát kivakarták: „wyskroboli, polozyli, esci mqki, pezsgő i sói i jesli bylo maszcz" - liszttel, zsírral, sóval és pezsgővel összegyúrták és bugachoz hasonló gömbölyű formára alakították ki, s együtt vetették be a kenyérrel a kemence szájához közel. Hamarabb megsült, mint a kenyér. Melegen fogyasztották. íze hasonló volt a kenyéréhez. Valamilyen zsírfélével megkenve csemegének számított. Mikorra kisült a vakaró a gazdaasszony már helyére tette a kenyérsütéshez szükséges eszközöket, rendbetette a konyháját, a meleg vakarát eltörte annyi fele, ahányan akkor tartózkodtak odahaza, megkente zsírral, megsózta. Mindenkinek adott egy kis darab vakarót, maga is a kezébe vett egy darabot, s dolga végeztével elindult - az otthontartózkodókkal - rendszerint a gyerekekkel együtt a mezőre dolgozni. Ütközben jóízűen ették a meleg vakarót. Aki Őket látta, megtudta, hogy kenyérsütés volt náluk. Ahol az édesanya kedveskedni akart a 7. kép. Kész laksák 21 Magyar Néprajzi Lexikon III. 1980.