Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Hegyi Imre: Fejezetek a Bakony erdei állattartásának történetéből

zadban mindennél „több jövedelmet biztosít a juh- és sertéstenyésztés", s ehhez „legelőt, makkos erdőt a cseszneki Bakonyban bérelnek"; Bakonypéterd makkos erdőit és legelőit a varsányiak bérlik évszázadokon át; Csősz makkos erdőit és legelőit a tésiek, majd a XVIII. század közepe után a jásdiak is bérelték; Inota „nagy kiterjedésű makkos erdeibe hajtott sertéseik" után a tésiek makkbért fizettek külön a magyar és külön a török földesúrnak. Fájsz makkjáért a Zala megyei Felsőörs és Paloznak fizettek bért; Koromla makkos erdeiért a csetényiek, oszlopiak és szombathelyiek fizettek makkbért; a szombathelyiek használták Börzse határát és erdeit a XVIII. században, mint mondták „nélküle meg sem tudnának élni". Sur falu helyét már 1716-ban fel sem lehet ismerni, de nagy kiterjedésű makkos erdeit számba veszik; Sikátor „15 szekér szénát adó" kaszálóit és kitűnő makkos erdeit már 1690ben feljegyzik a palotai várbirtok javadalmai között; a veimi erdőket ugyancsak a csetényiek bérlik, pl. 1747-ben évi 50 forint makkbért fizetnek árenda fejében; Pápateszér lakói az 1705-i összeírás szerint két év óta fizetnek sertésdézsmát a makkos erdőért; Repce elvadult és beerdősült határán szintén a csetényiek legeltetnek és makkoltatnak a XVI-XVII. század folyamán; a Papod bükköseiben a XVIII. század második felében nemcsak Bánkról és Rédéről, hanem még a Komárom megyei Kisbérről és Ászárról is hajtottak makkolásra sertéseket. Az erdő nagyságától és összetételétől függően természetesen eltérő volt a sertéstartás dimenziója az egyes falvak között. Az egykorú feljegyzések szerint pl. Jásdnak „legelője bőségesen van és makkos erdő 200 öreg sertés makkolására (1757); Olaszfalu lakóinak ugyanabban az időben legfontosabb megélhetési forrása és tényezője szintén a makkos erdő; Dudar makkos erdeje mindig fontos volt sertések tenyésztése céljából; a kis népességű Ajka községben még 1935-ben is 1000 sertést írtak össze. Nyilvánvaló, hogy e mögött a fejlett gazdálkodási ág mögött már nem az önellátásra való törekvés húzódik meg, hanem fejlett árutermelés és intenzív pénzforgalom. Királyszentistván lakói a XIX. század második felében is főleg sertés- és juhtenyésztésből éltek; az 1734. évi tizedjegyzék szerint egy-egy gazda sertésállományának átlaga Kup községben 15 db, Nagygyimóton 20 db, Ugodon 37 db. Más falvak és városok - Adásztevel, Csetény, Pápakovácsi, Pápa - lakossága élénk kupcckedést folytat. Dudar lakói a sertéstenyésztéssel kapcsolatban nemcsak az erdő takarmányát, hanem fáját is értékesítik, kifejlődik náluk a hidasok készítésének háziipara, s kedvezően alakítja pénzbevételeiket akkor, amikor ennek az állatnak a tenyésztése fokozatosan mind belterjesebbé válik.

35 A XIX. század második felében meginduló fokozottabb erdővédelem,

36 a szántóföldi gazdálkodás kiszélesedésévei belterjessé váló állattartás mind szűkebb térre korlátozta az ősi, lassan fejlődő, vad természetű mozgékony sertésfajták életlehetőségét, s vérük, természetük, fajtajegyeik a folyamatos keveredés és ólas tenyésztés következtében feloldódtak a gazdálkodási rendszerbe jobban illeszkedő sertésfajtákban. Ahogy az uradalmi erdőkben mind több és több mangalicát hizlaltak a birtokosok és a makkbérlő sertéskereskedők, a gazdák igyekeztek abból szerezni, cserélni, 35 ILA-KOVACSICS, 1964, megfelelő címszók. 36 Az 1879. XXXI. t.c. C. §. már erősen megvonja az erdei legeltetés jogi kereteit, de ennél is szigorúbb az 1935. IV. t.c. rendelkezése, amely szerint csak a tulajdonos és alkalmazottai saját állatállományának legeltetését teszi lehetővé az üzemtervben megszabott korlátok között. Ezt is csak olyan területeken azonban, ahol a legeltetés a talajban vagy a faállományban kárt nem okozhat. Nem engedi meg a legeltetést a véderdőkben, a kecske legeltetését pedig teljesen megtiltja. Ez a két erdőtörvény végeredményben az erdei sertésfajtákat megfosztotta régi, természetes környezetüktől és takarmánybázisuktól; igaz viszont, hogy ezzel nagymértékben elősegítették a korszerű erdővédelem megvalósulását. - KLEKNER, 1881. 124-134.; LESENYI, 1936, 44-46.