Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Kovács Ágnes: Népköltési szövegek a Flóri könyvében

Még ha kizárjuk is annak a lehetőségét, hogy ebben az első kiadásban Gáspár magyar népmeséket is közöl, az ezópusi mesék népi és iskolai előadásmódját kellett hogy ismerje, olyan jó ízűen, annak megfelelően adja elő meséit. Joggal írja BAUER Tiborné: „Bár népmese kincsünk a hősök, vándormotívumok, cselekménye stb. szempontjából szervesen beilleszkedik az európai mesekincsbe, mégis a környezetrajz, nyelvi fordulatok stb. sajátosan kifejezik nemzeti hovatartozásukat. Ez jellemző a Gáspár meséire is, melyeket méltán tekinthetünk a Benedek Elek-féle feldolgozások korai elődjének. A népmese hatások erősségét mutatja az is, hogy az ezópusi mesék állatai is olyan csalafinta székely nyelven beszélnek, mint a magyar táj kakasai, rókái." (BAUER Tiborné, 1964. 154. p.) VITA Zsigmond, Gáspár János életművének egyik legjobb ismerője vitatja ugyan, hogy Gáspár népmeséket is gyűjtött volna, mesemondásával kapcsolatos érdemeit azonban ő is elismeri: „Gáspár János nagy érdeme, hogy a népmeséket és a népies hangú állatmeséket az óvodákba bevitte és népszerűsítette. Megütötte azt az egyszerű, természetes hangot, amely közvetlenül, észrevétlenül nevelt engedelmességre és előkészítette az utat a gyermekirodalom későbbi nagy mesterei számára, akik ugyancsak a népmeséből merítettek". (V. Zs. 1968. 274. p.) A Csemegék második kiadásában (Gáspár János, 1854.) tovább szaporodtak a népmeseszövegek. Ezek közül kettő („A róka, a kis madár és szennyes agár", „A farkas, kecske és káposzta") a Szabó Samu gyűjtése, kettőről pedig („A tyúk, kakas, őz, róka és farkas", „Az egér farkincája") VITA Zsigmond azt írja: „Gáspár már a Csemegék második kiadásában, tehát Arany László Eredeti népmeséméi megjelenése előtt (A. L. 1862.) közölt népmeséket vagy népies jellegű állatmeséket.