Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Kovács Ágnes: Népköltési szövegek a Flóri könyvében
A Csemegék 3. kiadásában (Gáspár János, 1863.) tovább nő az eredeti népmesék száma. Itt most nem csupán az Arany László Eredeti népmeséiből átvett két szövegre gondolunk, melyeknél Gáspár is jelöli a forrást („Icinke-picinke", ,,A kis malac és a farkasok"), hanem elsősorban a „Jó madarak" és „A tyúkocska halála" címűekre, melyek ugyan változatai egyes Arany László-meséknek, de olyan távoliak, hogy aligha az Arany gyerekek mesemondása lehetett a forrásuk. Ezek voltaképpen prózában elmondott mondókamesék, melyek, feltevésem szerint - talán „Rest Gyurka" meséjével együtt - Gáspár János gyermekkori emlékeiből valók. Gáspár valószínűleg felnőtt fejjel nem emlékezett már pontosan ezeknek a versszerű meséknek a szavaira, csupán a cselekményükre, s azt mondta el többé-kevésbé ritmikus formában. Gáspár János gyűjtőtevékenységéről Csemegéi 2. kiadásának utószavában szól: „Mindenek előtt a magyar nép gyermekvilágához fordultam; fölelevenítettem emlékemben a gyermekkoromból még megmaradt kedélyes dajkarímeket, meséket, puhatolóztam hazánk különböző tájain minden ilyen iránt, s csak ezen az úton sikerült az itt nyújtott becses apróságok egy részét összeállítanom. Hogy legelőször is eme népies forrásból merítek, különösen azon ok bírt reá, mert meg voltam győződve, miszerint gyermekköltészetünk eredeti csírái is, úgy mint a nemzeti nyelv és költészet, a népnél keresendők, s aztán átláttam, hogyha mind késünk az összegyüjtésökkel, maholnap édes anyanyelvünknek, magyar kedélyünknek ezen talán még Ázsiából szakadt eredeti virágai s egy tűnni kezdő magyar mesevilág becses ereklyéi, műveltségünk más irányánál fogva, talán végképp elenyésznek." Gáspár meséinél, a „Beszélycsemegék"-nél jelentősebbek azonban a „Verscsemegék", melyek már a 2. kiadásban is komoly számban, a 3. kiadásban pedig éppenséggel gazdagon tartalmaznak népköltési anyagot. Különösen jelentősek számukban és értékükben a dajkarímek, melyek itt mutatják be először a kisbabával való játékokat egy-két változatban, a „Hangutánzások", szám szerint 25, amelyeket a nemzetközi mesekatalógus (AARNE, Antti-THOMPSON, Stith 1961.) a formulamesék közé sorol s joggal, hisz ezek voltaképpen az állatok hangjának utánzásával egész kis jelképes mesécskéket mondanak el. Kisebb számúak a gyermekeknek való népdalok, annál gazdagabb viszont a „Játékok és játékrímek" fejezete: közel 40 darabot tartalmaz már a 2. kiadás. A „Mesék és regék" fejezetében két mondókamesét találunk, a „Beszéd és emlékgyakorlatok. Selypeknek és habariknak" című fejezet népi gyorsmondókákat kínál és végül a „Talányok és találóskérdések" fejezetében 25 népi találóskérdés van. A népköltési szövegek között, amelyeket Gáspár az óvodás korú gyermekek mulattatására szánt, egy sor gyermekverset közöl nevelő és költő, barátaitól, Gyulai Páltól, Fekete Mihálytól. Erdélyi Indali Pétertől és másoktól. Ha összevetjük a Csemegék 3. kiadását Flóri könyvének utolsó kiadásával, de már a Benedek Elek családja birtokában levő késői kiadásokkal is, nyomban nyilvánvaló lesz előttünk, hogy nemcsak a népköltési szövegek, hanem a műköltői eredetű gyermekversek jórésze is honnan származik. (Innen kerlütek Gyulai Pál versei és fordításai is a Flóri könyvébe]) Ez az összehasonlítás azonban a forráson túlmenően még egy másik fontos jelenségre is rávilágít. Arra nevezetesen, hogy a Flóri könyvének névtelen, SZONDY György által RUDNYÁNSZKY Gyula előtt GYULAI Pállal azonosított átdolgozója sem a népköltési szövegeket, sem a műköltői eredetű gyermekverseket nem vette át szószerínt, hanem a származási hely, illetőleg a szerző nevének megjelölése nélkül átdolgozta őket. A népköltési szövegeket olykor az általa ismert változatokkal helyettesítette, a műköltői eredetű gyermekverseket pedig kijavította.
