Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Szilágyi Miklós: A halászati tilalmak és a napi gyakorlat

„esztelen károkozó", csupán gazdasági érdekei manifesztálódnak tilalmasnak ítélt halászatában. Vagyis: semmiképpen sem fölöslegessé, inkább különösen izgalmassá teheti a „hagyomány" és „újítás" konkrét összeütközéseinek tanulmányozását az a tény, hogy a „hagyományt" ismerő szakemberek - hivatalból! - az „újítások" mellett kötelezték el magukat, s ezért alighanem magát a hagyományt is elfogultan szemlélték és mutatták be. Ebben a dolgozatban semmiképpen sem vállalkozhatunk arra, hogy az itt felvázolt szempontok szerint ennek a lehetséges témának minden részletét - akárcsak tézisszerűen is - kimunkáljuk. Ennek jelenlegi forrásismereteink, nem csupán a korlátozott terjedelem, határt szabnak.

6 A rendeletekben, törvényekben megfogalmazott halászati tilalmaknak és a halászok, halászati vállalkozók véleményének, illetve halfogó gyakorlatának elemző „szembesítését" csupán néhány - de eléggé reprezentatív - részletkérdésre korlátozzuk. Azzal a szándékkal azonban, hogy fontos kutatási feladatokra is, a lehetséges forrásokra is ráirányíthatjuk a figyelmet.

7 2. Az 1888. évi XIX. t. c-t (a Halászati törvényt) előkészítő, az 1870-es években megalkotott megyei szabályrendeletekről SÓLYMOS Ede - több alkalommal is fontos észrevételeket közölt,

8 talán mégsem lesz haszontalan, ha a tilalmak kialakulásának legfőbb tendenciáit ismételten összefoglaljuk. A megyei szabályrendeleteket kezdeményező, illetve a halászati törvényt megalkotó földmüvelésügyi kormányzat hivatalos megnyilatkozásai ugyan nem hangsúlyozzák, aligha kétséges azonban, hogy a több évtizedig elhúzódó törvényi szabályozás főbb alapelvei, s jónéhány tilalom a Természettudományi Társulat által az 1860-as években kidolgozott, a Helytartótanácshoz felterjesztett javaslatára, illetve a Magyar Tudományos Akadémia 1868, évi pályázatára írt (s több európai ország halászati törvényét is ismertető) pályaművekre jórészt visszavezethetők.

9 KRIESCH János, aki angol és skót példákat idézett a törvényt előkészítendő, megfogalmazta pl. javaslatában, hogy a hálószem „nedves állapotban minden halra nézve - kivéve a görgécsét (Grundéi) - két négyszöghüvelyknyi legyen"; tiltandónak javasolta a „halak ikrázásakor a halászatot" (de vidékenként más-más időpontban az ívási időhöz igazodva!), és arról is intézkedni kívánt, hogy a folyó felénél többet elzáró rekesztéken „a folyó szélességének 10-ed része" nagyságú nyílást kell hagyni.

10 TASNER Dénes az 1859-ben kihirdetett porosz halászati törvényt ismertette és kommentálta, azt is közölvén - többek között -, hogy eszerint április 15.-június 1. között általános tilalom van, ő azonban inkább halfajonként véli meghatározhatónak a tilalmi időt.

11 KENESSEY Albert - az ívó halak hasonló védelme mellett - „az ártérről, erekből, árkokból stb. a folyóba, tóba visz6 Több megyei levéltárban végeztünk tájékozódó adatgyűjtést, s a vonatkozó irodalmat is igyekeztünk áttekinteni, nem ismerjük azonban a halászati törvény előkészítéséről és fogadtatásáról valószínűleg a legautentikusabb forrás-anyagot rejtő levéltári f ondót: a Földművelési Minisztérium megfelelő ügyosztályának iratanyagát. 7 Sok fontos tanulságot lehetne megfogalmazni pl. a mérgező halászat, a dinamitos robbantás szigorúan tilalmazott orvhalász módszereivel, vagy a következetlenül megítélt (károsnak, helyenként azonban „hasznosnak" minősített) szigonyozással kapcsolatos kérdésekről. Minderre azonban csak későbbi dolgozatban vállalkozhatunk. Az ártéri tavak rekesztésével foglalkozó tanulmányaink (SZILÁGYI Miklós, 1977; 1981) után újólag vissza kell majd térnünk az ilyen típusú rekeszek tilalmára s a hagyományos gyakorlat kikényszerítette kompromisszumra (vö. : FISCHER Frigyes, 1928. 81-82, 136.) is. 8 SÓLYMOS Ede, 1965. 27-28; 1969. 49-52. 9 L. erről HERMAN Ottó, 1888. 2-11. véleményét. 10 KRIESCH János, 1868. 124-127. 11 TASNER Dénes, 1868. 222-228.