Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Bartha Elek: Adalékok a görögkatolikusok eucharisztikus szentelményeinek néprajzához

feladata volt, aki ilyenkor sorra járta a házakat. Ezt ma már pénzzel váltják meg. Az olvasósok mindig többel járulnak hozzá, mert többet is fogyasztanak belőle.

6 Homrogdon (Abaúj-Torna m.) a nyár végén kidobolták, hogy mikor kell a paphoz a búzát elvinni. Kis kendőkbe kötötték, s a misebornak szánt musttal együtt ünnepélyes öltözékben keresték fel a parókiát.

7 Máriapócson (Szabolcs m.) a hozzávalókat nem a híveknek kellett összeadni, a gazdag bazilita rend mindig gondoskodott megfelelő alapanyagról. Az áldozati kenyér sütéséhez a zarándokok hatalmas seregének nemegyszer tízkilónyi liszt sem volt elegendő. A proszforát csaknem mindig a papné süti, rendszerint hetente két alkalommal. Román eredetű görög katolikusaink körében szokásban volt, hogy a sütést némi ellenszolgáltatásért vagy anélkül idős asszonyok vállalták. A bihari Nagylétán például aki misét mondatott, tőlük vásárolta meg, s vitte a templomba.

8 Az ünnepi szentmise végén a litián megszentelt kenyereket szétosztják. Ugyancsak szétosztják a hívek között a szentmiseáldozatra szánt kenyér (proszfora) maradványát, amelyet a pap nem konszekrált. Az antidór-osztással egyidejűleg a hívek homlokát olajjal (míró) kenik meg.

9 A litián megáldott kenyereket a nép azonosítja a proszfora val, ezt tükrözik a szentelmény népi elnevezései is. Boldogkőváralján (Abaúj-Torna m.), Komlóskán (Zemplén m.) proszkura, proszkurka; Baskón proszkuja, praszkula; Máriapócson praszkura; Nyírbogdányban (Szabolcs m.) praszkula, és még sorolhatnánk tovább. Néhol az idegen hangzású szó helyett magyar terminológiát vagy körülírást alkalmaznak. Baskón ugyanezt papkalács,

iQ Anarcson (Szabolcs m.) Jézuska kalácsa, Jézuska kenyere néven is ismerik. A szórványos szakirodalmi adatokban a néprajzi szóhasználat az antidórt a közhasználatú proszfora néven említi. A proszfora nem tartozik kifejezetten az alkalomhoz kötött szentelmények közé, de teljes bizonyossággal a bármikor kiszolgáltatható szentelményekhez sem. A jelenlegi egyházi gyakorlat szerint a hívek a nagyobb ünnepek után, így egy évben számos alkalommal részesülnek belőle. A kereszténység korai századaiban minden szentmisét antidór-osztás követett.

11 Esetenként sok helyütt ma is előfordul, hogy a hívek valamilyen célra hétköznapokon is kérnek a paptól a misekenyér maradékából, de ez elég ritka. A szentelmény kiszolgálásának fő alkalma a litiás ünnepek nagymiséjét követő antidór-osztás, amelynek során a kenyérdarabkákból a szentmise valamennyi résztvevője kap. A szentmise végén szétosztásra kerülő kenyérdarabkák alapvetően azonnali elfogyasztásra szolgálnak a már említett szeretetlakomák szimbolikus megismétléseként. A hívek azonban nem elégszenek meg ennyivel, s egyszerre többet, néha egy marékkal is vesznek magukhoz. Ezt csak a gyerekek eszik meg azonnal, akiknek a proszfora kedvelt csemegéik közé tartozik. A helyszínen el nem fogyasztott darabok azután a paraliturgikus gyakorlatban egyéb célokat is szolgálnak. Általános üdvös hatást tulajdonítva a proszforának minden görög katolikus faluban az otthonmaradottak számára is visznek haza belőle. Önálló görög katolikus parókiával nem rendelkező községekben sok helyen nincs antidór-osztás, így oda a proszfora az anyaegyházból kerül. A nyírbogdányi leányegyház hívei például korábban a nyírpazonyi (Szabolcs m.) görög katolikus templomból vittek haza proszforát hozzátartozóik 6 ERDEI Sándor szíves közlése. 7 SASVÁRI László 1980. 14. 8 SASVÁRI László 1980. 10. 9 MELLES Emil-SZÁNTAI-SZÉMÁN István-KOZMA János 1937. 118, 213-214. 10 ERDEI Sándor szíves közlése. 11 MELLES Emil-SZÁNTAI-SZÉMÁN István-KOZMA János 1937. 118.