Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Ferenczi Imre: Drávaszögi és szlavóniai népszokások
Szinte szó szerint egyező a drávaszögi (Kopács) énekkezdet a kántor szájából: „Meghalt a vén Havai, Vén vót már, nem tavalyi." Csak a név különbözik. A magyar nyelvterületen népszerűnek mondható halottas-játék elterjedéséről és a farsangi rítusok egy-egy fontos ősi eredetű motívumával (fallos - termékenység, halál - feltámadás) való kapcsolatáról összefoglaló munka tájékoztat. 10 '"' Ez fölment bennünket a részletes elemzéstől, nevezetesen annak kifejtésétől, hogy honnan ered a szegény ördögnek, még dehonesztálóbban dögnek titulált halott társadalmi elesettsége, nevetséges testamentuma, amely az őt sirató rokonokra is árnyékot vet. A társadalom perifériáján élő kirekesztettek azok, akik nem részesülhettek az igazi „prédikációs halott" végtisztességében. De jóideje nem ez a humor fő forrása, hanem a halott számlájára írt nemi perverzitás, a tabunak számító nemi élet körül folyó obscén és pajzán célozgatás. Az efféle játék valóban felvillanyozta a darvadozni látszó fáradt lakodalmi népet. Lakodalom másnapján reggel és délelőtt még egy fellobbanás, afféle pótlakodalom következett. A főszereplők a férfi vendégek, színhelye pedig a ház, az udvar és az utca. A múlt század végén még - így Baranyában - a lakodalom harmadik napján, reggel indult el a násznagy néhány segítővel, zenészek kíséretében, hogy a szétszéledt vendégeket „behajtsa" „fölöstököm"-re. A toborzással összegyűjtött lakodalmi nép nagyobb része ebédre is ott maradt, „az étkezésen kívüli időt dalolással s tréfás játékokkal (haragszom rád stb.) töltve." 166 A lakodalom idejének rövidülésével a pótmulatság is előbbre került. Ez az utóbbi s inkább az utcán visszhangzó mulatozás a magasra szökött hangulat mellett emelte a vendégek és a lakodalmas ház presztízsét. A farsangi fölvonulásra emlékeztető maskarázás és a bohózatnak beillő különféle jelenetezés szabad utat engedett az egyéni rögtönzésnek és a csoportos hatáskeltésnek. Megjelentek a farsangot jellemző szép és csúnya alakoskodók. Idevágó följegyzéseink (1973) inkább Szlavóniából vannak, de bizonyos, hogy Drávaszögben szintén látványos volt ez a pótlakodalom. Az alakoskodók között ott a medve és medvetáncoltató (Szentlászló), a riasztó külsejű bikához hasonlatos figura (Haraszti, Kórógy). Jellegzetes típusok, mint azt a távolibb farsangi és lakodalmi párhuzamok kétségtelenné teszik. A tehén szarvának és bőrének fölhasználása komédiázásra, nagyon is kézenfekvő. Szlavóniában tehenet vágtak lakodalomra, ahogy azt HOBLIK (1834 : 219.) és GARAY (1911 . 222.) leírását követő újabb közlések is megerősítik. Mindig akadt vállalkozó, éltek a lenyúzott bőr felöltésének a lehetőségével. így lett belőle tipikusan helyi alakoskodás. A mozgalmasságot Harasztiban azzal fokozták, hogy a tehénbőrbe bújt szereplő szamárra ült, úgy vonult végig az utcán. A szamarat másik alakoskodó vezette, s társai forgolódtak körülötte. Rögtönzésnek látszik, hogy az alakoskodó, vagy maskara nélkül valaki csak úgy tréfából talicskába ül és a játékba belemelegedett társai lovak módjára vontatják (Haraszti). A Nagy-Alföldről ismert és ott látott hasonló jelenetek e lehetőség tipikusságáról győz meg bennünket. A talicskás-jelenet modern utánzata a babakocsiba ülő lakodalmas, aki csecsemőként ordibál, és csuda fejlett alakjával, de fő165 UJVÁRY ZOLTÁN, 1978. A baranyai hagyományok szűkebb táji összehasonlításra adnak majd lehetőséget. A drávamenti sokacok hajnalban a lakodalmat eltemették. SAROSÁCZ GYÖRGY, 1968. 118. 166 VÁRADY FERENC (szerk.), 1896. I. k. 144.
