Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Papp József: A szálláskertesség kérdései néhány Közép-Tisza vidéki településnél

I. kép. Tiszacscge lakóház- és kertövezete 1787-ben (Hajdú-Bihar megyei Levéltár. Térképtár SzmT. 12.) neveit is feltűntették. így megállapíthattuk, hogy 1787-ben 229 lakóház és csak 153 kert volt a faluban. Lásd 1. kép. (A József-kori térképen még több a kert, mint a lakóház.) A 15 3 kertből a 4 nagyobb méretű az uraságé és tisztjeié, 1 a falukertje, i a paróchiához tartozott, 1 pedig a révbíróé volt. A falu egyéb rendű lakói tehát 146 kerten osztoztak. Kerttel 63 „földes", tehát telkes gazda rendelkezett, 6 földesgazdának viszont nem volt kertje. A kerttulajdonosok nagyobbik hányada - 83 fő nem rendelkezett szántóval. Jogállásuk szerint ezek között zselléreket, kommenciós cselédeket, földesgazdák fiait egyaránt találunk, de köztük van a „Görög Bottos" Ötvös Tamás és a „sidó Itkemann" is.

36 A kerteket használók nagy többsége tehát veteményezett benne és csak a gazdák esetében töltötték be a gazdasági udvar szerepét is. A térkép a kertekben egyetlen épületet sem jelez, más forrásokból azonban tudjuk, hogy a számos jószággal rendelkezők építettek ott ólakat is. Szíjjártó Mihálynak pl. gádoros földólja volt, az urasági Nagykertben 1760-ban egy istáló leégett, tehát tüzelhettek benne. A XVIII. század végén kibontakozó nagyarányú paraszti jószágtartás (a nagyobb gazdák 30-40 db marhával, 60-80 db juhval is rendelkeztek) következménye, hogy a kertekben megjelennek a kétajtós-gádoros nagy36 PAPP József 1979. 190-198. részletes feldolgozásából.