Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Papp József: A szálláskertesség kérdései néhány Közép-Tisza vidéki településnél
ólak és a juhaklok, a kertbéli szérűn a takarmány dominál, a learatott gabonát pedig a szántóföldek melletti „apróbb szérűkön" hordják össze, melyet nyomtatásig a „szérűkerülők" őriznek, az otthagyott szalmára pedig télen kihajtják a jószágot. 3 ' A kertekben az ólakat, aklokat a kijárat közelébe építették, ezért később a házak számára sorrendben a gazdasági épületek után, a kert derekán vagy hátulján jutott hely. A házak megjelenése után a kertekben két, esetleg három udvar is keletkezhetett, de minden esetben elől volt az ólat és szérűt magában foglaló baromudvar, középen a ház udvara, leghátul pedig a veteményeskert. A csegei szóhasználatban a múlt században ezt a gazdasági együttest következetesen „portának" nevezték, míg a lakóövezet szűkös telkét csak „udvarnak" mondták. A kertek lakóházakkal való beépülése a XVIII. század végén kezdődött és az 1840-es évekre szinte minden kertben ott áll a lakóház is. Ezzel a ősi települési rend is felbomlott. A folyamat során vált lehetővé, hogy a XVIII. század végére már erősen differenciálódott falusi társadalom vagyoni helyzete szerint, topográfiailag is elkülönüljön egymástól. Míg korábban a gazda, zsellér egymás szomszédságában lakott, most a jobb gazda emberek rangosabb „gangos", tornácos házaikat a tágas, a gazdálkodás kívánalmait jobban szolgáló kertekben építik fel, a szűk telkű, régi házaikat pedig eladják, melyeket a szegényebb népréteg vásárolt meg tőlük. így lassan a falu lakossága vagyoni helyzete szerint lakhelyileg is átrendeződött: a régi lakóövezet „kopornyikós" házaiban a „kócosok" maradtak, a kertekbe pedig a gazdag családok kerültek. A két falurész - a Kertek és Felvég lakói között feltámadt a gyűlölet is, amely szinte csak az utóbbi időben szűnt meg. Ároktő kétbeltelkessége szintén igazolható. 38 A török idő alatt Ároktő lakossága is elfutott, 1590-ben a nagy adó miatt „pusztán hagyták falujokat, mind el mentek rulla". 39 Valószínűleg a Nagykácsa szigetre menekülhettek, ahol ideiglenes putriházaik nyomát még fel lehet fedezni. Később azonban nem tértek ide vissza, így a Csegéhez hasonló többszörös településmegosztottságnak sincs nyoma. Él azonban annak hagyománya, hogy templomuk eredetileg a Holt-Tisza által körülvett szigeten épült volna. A lakóövezet a Bolhás nevű Tisza partra épült, a kertek ezt délről félkörben vette körül. A kertövezet emlékét a Kcrtekalja helynév őrzi, továbbá egy megmentésre érdemes kétajtós-gádoros nagyol is a Széchenyi utcán, mely Petrák János nagygazdáé volt. Tiszakeszi kertességét - noha részletekre utaló adat nem állt rendelkezésünkre azért tartjuk említésre érdemesnek, mert, mint mondottuk, itt a XVIII. században a lakosság földdel nem rendelkező zsellérekből állott. Az úrbérrendezés idején, amikor 5 földesúr birtokolta, 79 házas és 6 hazátlan zsellér család lakta a falut. 40 A török idő alatt Keszin is a szabadhasználatú határ nyújtott megélhetést a lakosságnak és a lakóövezethez itt is kertek csatlakoztak. A XVIII. század elején „beszármazott" földesurak a határ szabadhasználatától megfoszthatták a lakosságot, de a falu belterületéhez tartozó, legelemibb szükségleteket biztosító kerteket nem vehetek el, mert az a falu elnéptelenedéséhez vezetett volna. A belterület, mint azt az alábbi példából is látjuk, kisajátítás szempontjából máshol is tabu volt. A Tiszadorogma néprajzával foglalkozó SAJÓVÖLGYI G. Péternek még a századfordulón is feltűnt, hogy itt a telkek, a rajtuk levő házak és gazdasági épületek elhelyezkedése eltérést mutat a környék településeihez képest. Ekként ír erről 190037 Kurátori Számadások II. 1812. A Tcsegei Ref. Egyház iratai. 38 Borsod-Abaúj-Zemplén megye Levéltára Kéziratos térképek BmT 143, BmU 82, 83, 84. 39 BOROVSZKY Samu 1909. 270. 40 Országos Levéltár C. 59. Tab. Urb. Tisza-Keszi, 1771. Bm. 3658.
