Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Ferenczi Imre: Drávaszögi és szlavóniai népszokások
átölelték, hogy szerencséjük legyen.'" 8 A tűzhely jelentőségéről a befogadási rítusok ismertetésénél szólunk. Eljegyzés. HOBLIK MÁRTON (1834) azt írja, hogy a leánykérés és megegyezés után a kiszabott napon gyűrűzésre mennek a tiszteleteshez. A vőlegény pénzt, a menyasszony kendőt ad jegyajándékba. A vőlegény odanyújtja a gyűrűt mátkájának, azzal jegyzi el.' 9 GARAY ÁKOS (1911) Kórógyról szólva közli, hogy a legény néhány este ellátogat a leányos házhoz. Harmadik, negyedik este elmegy a kendőért. Ez az eljegyzés. A reá következő szombat este lámpagyújtáskor mennek el a paphoz „gyűrűlni". A pap előtt jegyet váltanak. A leány egy kendőt, a legény egy almát ad, amibe pénz van szurkálva. Gyűrűről nem esik szó. 80 Harasztitól azt olvashatjuk nála, hogy leánykérés után egy hét múlva van a kézfogó. A leány ángyával vagy idősebb nővérével, a vőlegény keresztapjával megy el a paphoz. A pap megáldja őket, s kicserélik a jegyajándékot. A leány kendőt (jegyruhát), a vőlegény egy forintot ad. 81 Adatközlőnk (Haraszti, 1973) szerint az eljegyzési lakoma régebbi neve áldomás, nagyáldomás volt, újabban gyirőlő (gyűrűzés). Erre a menyaszszonyos háznál került sor. Szentlászlón (GARAY, 1911) az eljegyzés módja: a két násznép külön-külön megy a paphoz. A pap az áldás után kicserélteti a jegyajándékot. A leány jegykendőt, a legény almába dugott ezüst forintot ad. Utána a két násznép külön-külön hazatér. Itteni sajátosság, hogy régi szokás szerint a jegyváltás után a vőlegény eljárhat és vele aludhat a menyasszonnyal. Ezt a jogot gyakorolják is. 8 " A szlavóniaiak századfordulói szokásait ismertetve PENAVIN OLGA ezt írja, idézzük: „Valamikor az elkendőzés után, mert nem gyűrűt adtak a fiatalok jegyajándéknak, hanem kendőt, megbeszélték a lakodalom napját." 83 Nem tudjuk, hogy HOBLIK hol gyűjtötte adatait, csak gyanítjuk, hogy Rétfalun, mert közelében, Eszéken élt, ott is halt meg. 84 A város felől, Eszékről indulhatott el a gyűrűzés szokása polgári hatásra. Csak GARAY utal az almába dugott jegypénzre (Kórógy, Szentlászló), amelynek analógiája az ormánsági vőlegény ajándéka. 8 "' A baranyai délszlávoknál a kereteskor hajlandóságot kifejező leánynak ajándékba adott almát az anyósjelölt. Ebbe forintot dugott. Vagy a kereteskor kialkudott pénzt dugdosták az almába, mint a vőlegény jegyajándékát. 86 Eredetibb szokás szerint a nősülendő mohácsi sokac legény almát küldetett a kiszemelt leány házába. 8 ' Régtől fogva kedvelt szokás ez a délszlávoknál: az alma elfogadása a leány beleegyezését jelentette. Ilyen értelemben találjuk meg a hódoltság idején a töröknél. A délszláv és török gyakorlat nem kizárólagos, a magyar nép szintén a szerelem szimbólumának ismerte az almát: jól tükrözik szokásaink és népdalaink. Már az antik görög és római kultúrának része, s minden bizonnyal innen érte a legerősebb hatás Európa népeit. Végső soron keletről átszármazott örökség. 88 Az alma ajándékozásának eredeti jelentése 78 SAROSÁCZ GYÖRGY, 1968. 110. E szokás hátterének megvilágítása bővebb kifejtést, tanulmányt kíván. 79 HOBLIK MÁRTON, 1834. 218. 80 GARAY ÁKOS, 1911. 222. 81 GARAY ÁKOS, 1911. 231. 82 GARAY ÁKOS, 1911. 240. 83 PENAVIN OLGA, 1973. 7184 Ld. Magyar Irodalmi Lexikon, I. k. Budapest, 1963. 465. Verőcze Varmegye Ismerete c. munkája (1832) úttörő vállalkozás. Eszék a vármegye szellemi központja volt. 85 KISS GÉZA, 1937. 114. 86 SAROSÁCZ GYÖRGY, 1968. 110-111. 87 SAROSÁCZ GYÖRGY, 1968. 110. 88 Az almaszimbólumról ld. DANKÓ IMRE, 1962. j 5 8-5 89.
